Esposito kiszállt a kocsiból, és vett egy mély levegőt. Tizennégy évvel korábban csodával határos módon nem esett senkinek sem baja. Most viszont tartott attól, hogy nem lesz még egyszer ekkora szerencséje. Senki nem kívánhatna jobb barátokat, ennek ellenére, jobban örült volna, ha most az egyszer nem állnak ki mellette, és hagyják, hogy egyedül jöjjön ide. Függetlenül attól, hogy tudta, akkor biztosan nem élte volna túl ezt a találkozót. De mindig jobb, mint hogy elveszítse bármelyiküket is.
Nem vette elő a fegyverét. Ismerte annyira Matthews, hogy tudja, úgysem lőne azonnal. Játszani akar. Kiélvezni a bosszú minden egyes pillanatát, hiszen mégiscsak ezt tervezte hosszú éveken keresztül.
A főbejáraton belépve egy tágas helységbe jutott. Az egész szoba nyílt volt, leszámítva azt a néhány elszórtan elhelyezkedő bútordarabot. Megállt a helység közepén és várt, közben csendben fohászkodott, hogy a többiekkel minden rendben legyen.
- Lám, lám, lám – a hang jobb felől jött – Javier Esposito, aki az évek során semmit sem változott.
- Te rajtad sem fogott az idő vasfoga, ha engem kérdezel – válaszolta nyugodt hangon Esposito, bár közben görcsbe rándult a gyomra, ugyanis pont abból az irányból jött Paul, amit Beckettnek kellett volna biztosítania.
- A barátnőd még jól van – olvasott a gondolataiban Matthews – Bár nem mondom, hogy nem fog fájni a feje, ha magához tér.
- Mit tettél vele? – lépett fenyegetően a férfi felé Javier.
- Csak óvatosan, Barátom! – mutatta fel a kezében a korábban zsebre dugott tárgyat – Még a végén elvesztem a fejem, és megnyomom ezt a gombot. És azt biztosan nem szeretnéd, ha mindannyian a levegőbe repülnénk.
Esposito azon nyomban megtorpant.
- Okos fiú…
- Mit akarsz?
- Szerintem egyértelmű! Bosszút!
- Akkor miért nem ölsz meg, és hagyod békén a többieket?
- Oh, az úgy túl egyszerű lenne, nem gondolod? Abban mi lenne jó? Meghalsz. És? Az nem kárpótol a börtönben elszenvedett évekért?
- Akkor, hogyan oldjuk meg ezt a helyzetet? – Esposito nem mozdult, pedig minden porcikája azt súgta, rohanja le azt a szemétládát, és addig üsse, amíg már mozdulni sem tud. Ehelyett állt egy helyben, ökölbe szorított kézzel.
- Az első hibát ott követted el, amikor, nyomatékos kérésem ellenére, nem egyedül jöttél. Most számolnod kell a következményekkel.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- De lásd, milyen jó szívem van – hagyta figyelmen kívül a kérdést – Megadom a lehetőséget, és választhatsz. Vagy meghal mindegyikük vagy csak egyikük. Hogy tetszik az ajánlatom?
- Inkább a halál.
- Biztos voltam benne, hogy ezt mondod, és ezért egy kis tűzijátékkal is készültem – emelte magasba ismét a távirányítót – És ugye úgy az igazi, ha az ember nem egyedül nézi. Szóval megengedem, hogy velem tarts.
Javi azonnal felfogta a lényeget. Ő mindenképpen túl fogja élni a dolgot, és már csak azt döntheti el, hogy kiknek az életét mentse meg. Tehetetlen düh járta át az egész testét.
- Szóval mindenki vagy egy valaki?
Espo nem válaszolt azonnal. Tudta jól, hogy bármit is mond, soha többé nem fog tudni elszámolni a lelkiismeretével. Bármelyik barátja hal is meg ma éjjel, soha nem fogja megbocsátani magának. De azt is tudta, hogy választania kell, különben mindannyian életüket vesztik.
- Csak egyikük… – válaszolta kiszáradt torokkal.
- Jó fiú – vigyorodott el szélesen Matthews – És a legjobbat még nem is tudod! Te leszel az, aki meghúzza a ravaszt.
- Azt már nem!
- Ne akard kihúzni a gyufát! Mint mondtam, vagy meghal mindenki, vagy egy valaki. Még egyszer nem foglak figyelmeztetni, hanem – előhúzta az övéből a fegyvert, és a nyomozóra szegezte – lábon lőlek, majd kihúzlak, végül a szemed láttára röpítem a levegőbe az egész épületet, az embereiddel együtt. Megértetted?
Esposito torkán egy hang sem jött ki, így hát csak bólintott.
- Most, hogy ismered a forgatókönyvet, kérlek légy oly szíves, és fordulj meg.
Javi mindent úgy tett, ahogy azt Matthews kérte. Hátat fordított a férfinak, és néhány másodperccel később már érezte is halántékán a fegyver hideg érintését.
- Vedd szépen elő a glockodat! – Esposito egy szó nélkül teljesítette a kérést – És irány az északi bejárat. Megkönnyítem a dolgodat! Egy élettelen embert nem lenne túl fair lelőni, szóval a másik két fickó közül választhatsz. Remélem, örülsz.
- Menj a pokolba.
- Azt már megjártam – sziszegte a férfi – Tizennégy évet töltöttem ott.
Matthews-t egy pillanatra elöntötte a düh az emlékek hatására. Nem figyelt, és neki ment egy asztalnak, amiről leborult egy pohár, és ripityára tört. Tudta, hogy ezzel felhívta magukra a figyelmet, de cseppet sem bánta. Mindent előre eltervezett.
- Csak én vagyok az! – a szavait a szomszédos szobában lévő két, számára ismeretlen, férfinak intézte – Velem van Esposito, és csak egy rossz mozdulat kell, és agyon lövöm.
- Javi?!
Esposito eltökélte, hogy nem válaszol. Ha muszáj, akkor inkább ő hal meg.
- Válaszolj! – ütött egy kisebbet a fegyver tusával a nyomozó halántékára, amitől Espo térdei ugyan megroggyantak, de nem esett össze.
- Én vagyok az! – kiáltott át társainak, mielőtt még belépett volna a szobába.
- Kellene egy kis fény, úgy mégiscsak izgalmasabb a játék – Paul a szobába érve jobb kéz felöli kapcsolóhoz nyúlt, és lámpát gyújtott – Egy egész hónapomba telt, mire meg tudtam javítani a vezetékeket – felgyulladtak az égők – De megérte a kemény munka – Ha megkérhetem Önöket, felállnának? – nézett a szoba két sarkában lévő férfira.
Castle egy pillanatra Ryan-re nézett, aki egy bólintással jelezte, hogy tegyenek úgy, ahogy azt Matthews kérte.
- Csak semmi hirtelen mozdulat. És ha kérhetném a fegyvert!
Kevin lassan felállt, majd elengedte a pisztoly markolatát, mire a fegyver a mutatóujján kezdett el himbálózni.
- Dobja a sarokba!
Ryan engedelmeskedett.
- Most maga jön! – nézett az íróra.
- Nála nincs fegyver!
- Tényleg? Ekkora hibát elkövetni. Sebaj. Javi mit szólnál, ha ismertetném a játékszabályokat? – Espo nem válaszolt, csak nyelt egyet, és közben azon imádkozott, hogy Beckett magához térjen, és még időben megállítsa ezt az elmebeteget – A hallgatást beleegyezésnek veszem. Szóval tömören annyi a lényeg, hogy ma valaki – mindkét férfin egy pillanatra elidőzött a tekintete – meg fog halni. És a mi drága jó Javierünk lesz, aki dönt, majd kivitelezi a dolgokat.
Matthews élvezettel figyelte, ahogy a két vele szemben álló férfinak eljut a tudatáig az információ. Mindkettőnek páni félelem jelent meg a szemében.
- Ne is húzzuk az időt. Szóval Javi rajtad a sor.
Espo nem mozdult. Várt. Várt valami csodára, ami megmentheti barátai életét, őt pedig attól, hogy döntenie kelljen. Peregtek a másodpercek, de nem jött a felmentő sereg. Keserűen gondolt arra, hogy korábbi katonai pályafutása során hány ember életét mentette meg, most még sincs egy sem, aki őt mentené meg.
Matthewsnak elfogyott a türelme, célzott és lőtt. Esposito összerezzent, és egyik barátjáról a másikra kapta a fejét. Megkönnyebbülten látta, hogy mindketten sértetlenek.
- A következőt már nem fogom elvéteni. Szóval rajtad a sor!
Esposito nyelt egyet. Célzott. Már a ravaszon volt az ujja, amikor…
- Várj – hallotta Paul hangját.
Egy pillanatra megkönnyebbült, hátha meggondolta magát, és nem csinálja végig ezt az őrült tervet. Tévednie kellett. Matthews elvette a fegyverét, és helyette egy revolvert adott a kezébe.
- Nem tudom, ismeritek-e az orosz rulettet? – élvezettel figyelte, ahogy Castle és Ryan szemében megsokszorozódik a félelem – A lényeg, hogy ez egy nyolctöltényes pisztoly, amiben mindössze egy, azaz egy golyó van. Szerintem innen már magatoktól is tudjátok a folytatást. Javier kérlek, mutasd meg a kísérlet alanyainak, hogy igazat mondok.
Esposito a pokolba kívánta a férfit, mégis eleget tett a kívánságának. Remegő kezével kinyitotta a tárat, kivett belőle egy golyót, majd miután megmutatta társainak visszatette.
- Pörgess rajta egyet, csak a hecc kedvéért.
Javi megtette.
- Most pedig tudod a dolgod.
Espo ismét nyelt egyet, és némán fohászkodott, hogy Beckett, vagy valaki, akárki végre betoppanjon, és megmentésükre siessen. De senki nem jött. Így hát lélegzetét visszatartva célzott. Látta mindkét barátja szemében a döbbenet és a félelem vegyes keverékét. Meghúzta a ravaszt, ami csak kattant egyet. Kifújta a levegőt.
- Újra! – hangzott a parancs – De most a másik sarokban álló fickóra célozz. Ne haragudjatok – nézett az említettre Matthews – de Esposito udvariatlan módon nem mutatott be benneteket. Bár lehet jobb is így. Szóval Javi, újra!
A nyomozó kezében egyre jobban remegett a fegyver. De visszatartotta lélegzettel ismét célzott és lőtt. A pisztoly ismét csak kattant.
- Újra! – adta ki ismét az utasítást. Olyan lelkes volt, mint egy kisfiú, aki most tudta meg, hogy előrehozták a karácsonyt – És felváltva, ha kérhetem.
Esposito egész testét tehetetlen düh járta át. Kényszeríteni kellett magát, hogy újra célra tartsa a fegyvert. Tudta, ha egyszer a kezei közé kerül Matthews az ég sem mentheti meg attól, amit vele fog tenni. Most kapott új célt az élete. A föld alól is elő fogja keríteni, és ízekre fogja szedni a fickót, és minden percét ki fogja élvezni.
Érezte, hogy már nem húzhatja tovább az időt, így felemelte a revolvert. Már a lövés előtt tudta, hogy már nem csak kattanni fog a fegyver.
- Sajnálom – suttogta, majd célzott, és lőtt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése