Alább az egyik versemet olvashatjátok. :)
Az első a kutyákról szól. Nekem is van 2 gyönyörű nem teljesen fajtiszta kutyusom (az egyiküket az alábbi képen láthatjátok), mindketten már jócskán túl vannak a 10 éves koron. De semmi pénzért nem cserélném vagy hagynám magukra őket. :)
Kutyaszív
írta: V. Rozália
Boldog vagyok…
Hisz most is velem játszol.
Eldobtad kedvenc labdám,
s mire visszaértem, Te már el is bújtál.
Kereslek…
Az eső is már rákezdett,
s én nem talállak sehol sem.
Vajon miért nem jössz értem?
Csak nem elfelejtettél engem?
Várok…
Hisz a kutya legjobb barátja az ember,
ki minket sohasem hagyna el.
Itt maradok az út szélén,
hogy amikor visszajössz értem, észrevegyél.
Félek…
S Te nem vagy itt,
hogy egy érintéseddel megnyugtass megint,
mint ahogy mindig is tenni szoktad,
amikor az égiek hadakoznak.
Sírok…
Biztos valami rosszat tettem,
hogy így büntetsz engem.
Sajnálom azt a sok cipőt…, s hogy annyit ettem…
másképp lesz ezután, ígérem!
Csak gyere értem, s vigyél haza innen.
Fázom…
S figyelmem is egyre lankad,
hisz csak minden harmadik autóban kutatlak.
S mikor azt hittem, végre Te jöttél,
boldogan szaladtam eléd!
De a kocsi csak gyorsított…
Azóta a sebem is egyre jobban sajog.
Alszom…
S érzem, valami egyre közeleg,
amitől nyugalom járja át mindenemet.
S mivel tudom, hogy nagy erőkkel keresel,
sajnálom, hogy mire visszaérsz értem,
már nem találsz itt engem…
2009. május 21.
