Castle arra ébredt, hogy valami a mellkasára nehezedik, miközben pajkosan nyalogatja a fülét. Nem merte kinyitni a szemét. Félt attól, hogy mit láthat. Pontosabban kit láthat, és kit nem…
Tudta, hogy nem sokáig húzhatja a dolgot, így óvatosan kinyitotta az egyik, majd a másik szemét is. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor megpillantotta a nedves nyelv tulajdonosát. Alfi – a Golden Retriever – úgy döntött, hogy tisztára nyalja gazdája fülét.
- Teeeee! – emelte magasba a szőrpamacsot – El se tudod képzelni, hogy mennyire örülök, hogy látlak – szorította magához a kutyust, és simított végig rajta, miközben nagy nehezen sikerült felülnie.
Minden mozdulata ezer tűszúrásként ért fel, melynek végpontja és egyben célpontja a feje volt. Csak úgy hasogatott.
- Mit szólnál egy aszpirinhez?... Hogy nem kérsz?... Rám viszont rám férne – állt fel, és indult el a nappali felé.
A konyhában letette Alfit, a fiókból előhalászott két aszpirint, bekapta, majd egy pohár hideg vízzel leöblítette. Mindeközben próbálta összeszedni a múlt éjszakával kapcsolatos emlékeit.
Az este jól sikerült, vagy legalábbis néhány pohár ital után, már jól érezte magát. Arra is emlékezett, hogy miután feloldódott, hirtelen egy szőke nő társaságában találta magát. Ezt követően viszont minden teljes homály volt számára…
„Gondolkozz” – ösztönözte magát – „Gondolkozz”. Igen! Miután bezárt a bár, beültek a Ferrariba, és… „Gyerünk Richard, emlékezz” – kitette a lakásánál a nőt, majd hazahajtott maga is.
„Csak hazavittem” – sóhajtott fel megkönnyebbülten, és mázsás kő esett le a szívéről.
***
Castle két órával később már a Kapitányság liftjében várta, hogy az ajtó végre utat nyisson. Amikor viszont a két szárny kinyílt, először óvatosan körülkémlelt – volt szerencséje látni a New York Times címlapját – és amikor meggyőződött, hogy Beckett nincs az asztalánál, kilépett, és egyenesen Ryanhez és Espositohoz ment.
- Hogy hagyhattatok egyedül? – ugrott neki két barátjának köszönés nélkül.
- Azt mondtad minden rendben lesz – válaszolt Javi, miközben megpróbált elnyomni egy vigyort.
- És hittetek nekem? Elment az eszetek?
- Ugyan Haver! Rád fért egy kis szórakozás – lapogatta meg Ryan az írót – Különben is nincs semmi szégyellnivalód, hiszen szakítottatok Beckettel!
- És milyen volt a csaj?
- Nem volt semmi!
- A címlapok nem erről árulkodnak – vigyorgott most már Kevin is.
- A címlapok sohasem a valóságot mutatják – méltatlankodott Castle – Egyébként pedig jöttök eggyel.
- Miért is? Hiszen egy gyönyörű nő társaságában hagytunk magadra. Arról már nem tehetünk, hogy nem tudtál mit kezdeni a helyzettel.
- Töröljétek le azt a vigyort a képetekről, különben én törlöm le – fenyegette meg a két nyomozót Castle.
Kívánsága azon nyomban teljesült, ami igencsak meglepte az írót, mert barátai még sohasem hallgattak rá. A következő pillanatban viszont már választ is kapott arra, hogy miért lettek hirtelen ennyire kezes bárányok a fiúk.
- Mit keresel te itt? – csattant Beckett hangja, miközben az asztalához sietett, és felemelte a vonalas telefont.
Castle azonnal tudta, hogy nemcsak ő látta az aznapi szalagcímeket.
A levegő azonnal megfagyott körülöttük. Javi és Kevin jobbnak látták, ha odébbállnak, így mindketten a pihenő felé vették az irányt. Castle csalódottan nézett utánuk. Megint pácban hagyták. Huszonnégy óra leforgása alatt már másodszor.
- Itt dolgozom?! – kissé félénkre sikeredett a válasz.
- Nem, nem dolgozol itt! Csak anyagot gyűjtesz. De annak is most már vége.
Beckett még soha nem volt ennyire rideg. Castle bűntudata egyszeriben haraggá változott. „Még neki áll feljebb? Hisz nem csináltam semmi rosszat! Szakítottunk, az istenért”.
- Úgy vélem, ezt nem te döntöd el!
- Tessék? – meredt rá döbbented a nő.
- Jól hallottad! Ezt nem te döntöd el – ismételte meg legalább annyira fagyosan, mint ahogy Beckett is tette korábban – Akkor megyek el innen, ha jónak látom.
- Hogy van képed…?
- Úgy, hogy a polgármester még mindig a barátom. Szóval addig maradok, amíg jól esik. És ebbe neked nincs beleszólásod.
Beckett csak tátogott, mint egy partra vetett hal.
- Ahogy akarod – szedte végre össze magát – De arra ne számíts, hogy ehhez még jó képet is fogok vágni…
- Senki nem kért rá – dugta zsebre a kezeit Castle, akinek olyan nyugodt volt a hangja, mintha csak egy díjátadón venne részt, mindannak ellenére, hogy egész bensője remegett a dühtől.
Kate nem bírta tovább. Tudta, hogy vesztett, így jobb híján az asztalra hajította a telefont, de olyan erővel, hogy az egész készülék a földön landolt, majd megfordult, és lift felé iramodott.
Esposito és Ryan megkövülten nézte a jelenetet. El sem tudták képzelni, hogy két barátjuk valaha is idáig jut.
- Mi lesz már Esposito?! – az említett önkéntelenül is összerezzent – Lanie azt mondta, hogy talált valamit!
- Sok szerencsét – súgta neki oda Kevin. Javi elindult a nő után, és közben azon imádkozott, hogy Castle-nek még csak véletlenül se jusson eszébe, hogy kövesse őket. Csalódnia kellett. A liftnél beérte őket az író…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése