- Hogy van a fejed? – érdeklődött Esposito, miközben elfoglalta a szokásos helyét a megfigyelőben.
- Sajog… Még mindig.
- Ezt megérdemelted Haver! – dorgálta Kevin – Komoly?! Egy macska?!
- Inkább figyeljük a kihallgatást – sütött le a szemét Castle, miközben óvatosan végigsimított a tarkóján lévő óriási pupszlin.
***
Beckett néhány percig csak állt, és Véznát figyelte. „Könnyű lesz megtörni” – vizsgálgatta a férfit, akiről már most patakokban folyt a veríték, bár igaz, ami igaz, ez a sérülésének is köszönhető volt. A mentős ismerősét megkérte, hogy a protokolltól eltérően rövidebb ideig ható fájdalomcsillapítót adjon a férfinak.
- Szóval, Mr…
- Szólítson csak Véznának.
- Szóval Vézna – tett eleget a férfi kérésének – Meséljen nekem a közeljövőben esedékes terveiről.
- A jövő hétre terveztem a karácsonyi nagybevásárlást, de ahogy elnézem, abból sem lesz már semmi…
- Látom jó a humora. Szüksége is lesz rá, ott, ahova kerülni fog…
- Szokták mondani, humorral könnyebben elviseljük az élet nehézségeit.
- Elég lesz a kedélyeskedésből – csapott a nyomozó az asztalra, mire a férfi láthatóan összerezzent – Mire kellett magának az rengeteg C4?
- Ha azt mondanám, hogy szilveszterre egy kis házi tűzijátékot terveztem, elhinné?
- Maga tényleg ennyire mulatságosnak találja a helyzetet? – húzta fel a szemöldökét Beckett – Akkor mesélek én. Nos, a vádak Ön ellen, persze a korábbi bűnlajstromát leszámítva, három rendbeli, előre megfontolt emberölés, és a lakásában talált robbanóanyag mennyiségét tekintve egy kitervelt merényletet is hozzácsaphat. Végül a számla végösszege életfogytiglan, és akkor még a borravalót nem is számoltam, miszerint ellenállt a rendőri intézkedésnek…
- Nincsen bizonyítéka! – tiltakozott erőtlenül a férfi, de láthatóan érezte, hogy szorul a hurok.
- Erre rá kell cáfolnom. Megtaláltuk magánál a kést ill. a pisztolyt, amivel végzett Vincentével és Rokko-val. Ráadásul találtunk még egy igen ritka kubai szivart, ami jellegzetes illatot hagy hátra. Szokták mondani a dohányzás ártalmas. Az Ön esetében ez fokozottan érvényes. Egy gyilkossági helyszínen dohányozni?! Ilyet csak a kezdők szoktak elkövetni…
- Mit ajánl?
„Győzelem” – mosolyodott el Beckett, miközben helyet foglalt a férfival szemben.
- Jó magaviselettel harminc év letöltendő. De ehhez az kell, hogy mindent apró részletességgel leírjon erre a papírra – tolt a férfi elé egy üres lapot…
***
- Ez így túl egyszerű – lökte el magát az asztaltól Castle, de rögtön meg is bánta hirtelen mozdulatát, mert ismét sajogni kezdett a feje – Aki egy ilyen merényletet tervez, nem lehet annyira hülye, hogy minden terhelő bizonyítékot elöl hagyjon…
- Ugyan már Castle, ha Beckettnek nem tűnik fel a cigaretta, akkor össze sem kötjük a három esetet, és már csak a merénylet után értesülünk mindenről.
- Nem! – ellenkezett az író, akinek sehogy sem akart összeállni a kép. Kissé szédelegni kezdett, így jobbnak látta, ha ismét visszaül az asztalra – Akkor sem, valami még hiányzik…
- Mi hiányzik? – lépett be a szobába Beckett.
- Castle épp azt ecseteli – magyarázta Ryan – hogy ez így nem kerek. Túlságosan könnyű volt elkapni a fickót…
- Mondja ezt az, aki miatt majdnem az egész rajtaütés fújhattuk…
- Most nem ez a lényeg – hárított Castle – Ne mondd, hogy neked minden klappol!
- Hisz az imént vallott be mindent! Mit akarsz még?
- Higgyétek el, ez így még nem kerek…
- Szerintem csak túl nagy ütés érte a fejedet – ugratta az írót Esposito, miközben az ajtó felé indult – Visszakísérem a jómadarunkat a fogdába… Ryan jössz?
- Egyedül nem megy? – kérdezte értetlenkedve Kevin, de egy pillanattal később, és Esposito erős fejbiccentésének hatására – Persze, megyek…
Beckett megvárta, amíg a két nyomozó elhagyja a szobát, csak akkor lépett közelebb Castle-höz.
- Hogy van a fejed? – kérdezte némi bűntudattal a hangjában. Bármennyire is dühös volt a férfira, és annak meggondolatlan viselkedésére, rosszul érezte magát a történtek miatt.
- Szerintem egyre nagyobb a púp – panaszkodott az író.
- Hoztam rá egy kis jeget – emelte magasba jobb kezét, amiben egy kisebb tasak jég volt, amit addig Castle észre sem vett.
Kate még közelebb lépett a férfihoz, és óvatosan kitapogatta a férfi halántékán lévő púpot. Az író nem túlzott, jókora pupszlija nőtt. Kate remegő kézzel – amióta Castle magához tért, most először voltak ilyen közel egymáshoz – simított végig a férfi haján, majd óvatosan a sérült részre helyezte a tasakot. Az író halkan felszisszent.
- Ne haragudj – szabadkozott a nő, aki szinte csak lehelte a szavakat, miközben szíve egyre hevesebben vert.
Az arcuk már csak néhány centire volt egymástól, és a távolság másodpercről-másodperce csökkent. Már csak egy hajszál választotta el az ajkukat, amikor:
- Beckett?! – lépett be a kihallgatóba Ryan, de azon nyomban meg is torpant – Megzavartam valamit?
- Igen – vágta rá Kate, aki legszívesebben megfojtotta volna társát.
- Nem – ellenkezett az író, akin látszott, hogy eléggé összezavarodott – Nekem… – próbálta összeszedni magát – Most mennem kell…
Castle felpattant, és bár egy pillanatra megszédült, de sikerült egyensúlyt találnia, és rohamléptekkel indult el a lift felé…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése