- Esposito, hol is van az a listád, amin a Plaza Hotel elkövetkezendő rangos eseményeit gyűjtötted össze? – kérdezte Beckett, miközben a kabátját a székére hajította.
- Egy pillanat. Megkeresem – kezdte el keresni a kért jegyzetlapot az asztalán heverő papírhalmok között.
- Ryan hol van?
- A kávégép beszerelését felügyeli, ahogy kérted – válaszolta Espo, miközben már a fiókokat nyitogatta – Megvan – diadalittasan emelte magasba a megtalált papírost, és a fehér tábla mellett ácsorgó Becketthez sétált.
- Srácok, nézzétek mit hoztam nektek? – csatlakozott Kevin is egy tálcát egyensúlyozva, amin négy csésze kávé várta gazdáját.
- Mhm – szimatolt a levegő Castle – Na, ez már egészen más…
- Fiúk! – dorgálta a csapatot Beckett, de közben ő is elvette egy csészét, és élvezettel kortyolt bele a forró italba – Esetleg koncentrálhatnánk az ügyre?
- Hogyne. Szóval mit sikerült megtudni az özvegytől? – érdeklődött Ryan.
- Technikailag nem özvegy – javította ki a nyomozót Castle, majd annak kérdő tekintetét látva folytatta – Már korábban elváltak, szóval…
- Csak, hogy tudd, néha igazán idegesítő tudsz lenni.
Castle mormogott valami „de akkor is igazam van” féleséget, majd sértődött hallgatásba burkolózott. Beckett erre csak megrázta a fejét.
- Rokko felesége – Beckett hallotta, ahogy Castle, még ha halkan is, csak azért is kijavítja, hogy a „volt felesége”, de nem foglalkozott a duzzogó férfival – elmondta, hogy az áldozatunk igen fanatikus ember volt, aki szinte minden vallást, kormányt, népet gyűlölt. Úgy vélte, hogy a kormány tönkreteszi az országot, a sárgák elárasztják a világot, miközben a feketék túlontúl sok hatalmat kapnak a kezükbe.
- Volt egyáltalán olyan, akivel nem volt baja?
- Ami azt illeti nem igazán. És a legfontosabb, hogy nem egy radikális csoport tagja volt, és nem egyszer a rendőrséggel is meggyűlt a baja…
- Ezekről eddig mi miért nem tudtunk? – vágott közbe Espo – Amikor átnéztük a személyes aktáit, akkor semmit sem találtunk, még egy tilosban parkolást sem.
- A neje szerint – Kate egy apró szusszanást hallott, mire alig bírt elnyomni egy mosolyt – Szóval a volt neje – a „volt” szót külön hangsúlyozta, mire egy egyetértő szusszanás volt a válasz. Ezt már ő sem bírta tovább, és szélesen elmosolyodott, de hogy elrejtse azt, gyorsan kortyolt egyet kávéjából – szerint nagyon jó kapcsolatai voltak a rendőrségen, és a legtöbb ilyen alkalmat sikerült eltűntetnie, egy-két szívességért cserébe.
- Milyen szívesség?
- Információkkal látta el a rendőrséget…
- Ma már semminek sincsen értéke – kotyogott közbe Castle, aki nem bírta tovább a némaságot – Azért régen jelentett valamit az a szó, hogy tolvajbecsület.
- És miért van szükséged a listára? – kérdezte Javi, miközben Beckett kezébe adta a jegyzetlapot.
- A volt feleség szerint valami nagy dolog volt előkészületben, mert hetek óta nem hallott Rokkoról. Ami azért is volt furcsa, mert amióta Rita hozzáment az újgazdag…
- Enyhén szólva gazdag – vetette közbe Castle – hozzá képest én csak egy szegény mezei munkás vagyok…
- Szóval mióta hozzáment – ismételte meg Beckett – Carl Hoffenbachhoz, azóta szinte minden nap hívogatta, hogy adjon neki pénzt, mert kötelessége gondoskodni a szegény sorsú volt férjéről. De több mint egy hónapja nem hallott róla semmit…
- Ezek szerint vagy pénzhez jutott, vagy ígéretet kapott egy nagyobb összegre – fejezte be a gondolatmenetet Ryan.
- Méghozzá nem is akármilyen munkával – fordult Kate a tábla felé, és a kezébe vett egy filcet – hanem abból kiindulva, hogy egy bombaszakértővel közel egy időben halt meg, ezért valószínűleg merényletet terveztek, mint ahogy arra korábban már Castle is utalt.
- Tehát már csak az a kérdés, hogy ki ellen terveztek valamit.
- Igen – bólintott Kate – Tehát a következő egy hónap programja a Plaza Hotelben: a jövő héten lesz egy konferencia találkozó a legnagyobb gyógyszercégek vezetőinek.
- Ezt szerintem kihúzhatjuk a listáról… – gondolkodott hangosan Espo – Persze csak, ha nem voltak gondjai a gyógyszer gyártókkal is.
- Nem, ezt tényleg kihúzhatjuk. Aztán két napra rá érkezik a kínai delegáció, hogy megvitassák a két ország jövőbeni együttműködését.
- Ez potenciális célpont lehet. Már csak abból kiindulva, ahogy a „sárgákról” nyilatkozott – fejtegette Kevin.
- Így van – azzal Kate felírta a táblára „a kínai delegáció érkezése”-t – Rá egy hétre az elnök fog egy évértékelést tartani – nem várta meg a többiek reakcióját, automatikusan felírta a táblára – Végezetül pont egy héttel később az orosz elnök jön aláírni egy egyezményt, amelyben vállalja, hogy keményen fellép a fegyverkereskedelemmel szemben, és beszüntet minden nukleáris kutatást – tanácstalanul nézett társaira.
- Hmm… A neje…
- Castle! A volt neje – javította ki Espo az írót.
- Mindegy! – hárított Rick, nem foglalkozva azzal a ténnyel, hogy korábban ő javította ki Beckettet ugyanezért – A lényeg, hogy Rita – kerülte meg a korábban gondot okozott megszólítást – nem említette, hogy problémái lennének az oroszokkal. De semmiből sem tart utánanézni.
- Castle-nek igaza van – helyeselt Kate, miközben az orosz elnököt is felírta – Ryan kérj le minden titkosított és „eltűntetett” adatot Rokkoról. Esposito te pedig nézz utána, hogy a Rokko felesége által említett csoportok valamelyikében nem-e akadsz rá a bombaszakértőnkre…
***
Beckett az asztalánál ült, és kezével a szórakozottan dobolt, miközben arra várt, hogy társai visszatérjenek. Castle a szokásos helyén, az íróasztala mellett elhelyezett székben ült, és olvasott. Kate nem bírta tovább a némaságot.
- Hogy tetszik a könyv? – kissé abszurdan hangzott a kérdés, hisz mégis csak a könyv írójának tette fel azt.
- Nem rossz…
- Nem rossz?! – lepődött meg a nyomozó.
- Mégsem mondhatom a saját könyvemre, hogy zseniális!
- Biztos, hogy nincs más bajod, mint az, hogy elvesztetted az emlékeidet? – kérdezte Kate, mire az író értetlenkedve nézett rá – Korábban ebben semmi sem akadályozott meg.
- Találtunk valamit – sietett hozzájuk Espo és Ryan.
- Mit? – pattant fel Kate.
- Az egyik radikális csoportban, „Egy Jobb Amerikáért Mozgalom”, aminek a jelszava „Szabadítsuk meg az országot a zsarnoki uralomtól” Vincente-t és Rokkot többször is együttlátták mindig ugyanazzal a fickóval – egy képet tett fel a fehér táblára – Csak a becenevét tudták megmondani, de nekünk már az is elég volt.
- És?
- A neve Vézna. A bűnlajstroma hosszabb, mint az Elfújta a szél, pedig az sem nevezhető éppen könnyű olvasmánynak.
- Tudjuk a tartózkodási helyét?
- Igen. A 8. és a 22. utcán található elhagyott gyárépületében lakik már évek óta.
- Akkor mire várunk még? – kérdezte Beckett, és intett az egyik arra járó tisztnek a golyóálló mellényekért – Indulás.
A csapat minden tagja felcsatolta a mellényt, és Kate Castle-nek is nyújtott egyet.
- Én is mehetek? – lepődött meg őszintén.
- Persze nem muszáj jönnöd… – indult el Beckett a lift felé.
- Dehogynem megyek… – kapta ki a mellényt a nyomozó kezéből –Hihetetlen részt veszek az első igazi bevetésemen… – lelkendezett, miközben megpróbált lépést tartani a nyomozókkal.
A kijelentésre Beckett megtorpant, mire Castle nagy lendülettel belerohant.
- Mi az?
- Csak, hogy tisztázzuk! – fordult a férfival szembe – Nem ez lesz az első bevetésed! Tudnék mesélni a korábbiakról, nekem elhiheted…
- Tényleg?
- Melyikkel szeretnéd, hogy kezdjem? A pezsgős, a bilincselős, vagy a kutyás storyval?
- Ebben a sorrendben megfelel…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése