- Akkor most irány a szálloda – csukta le Castle a Ford csomagtartóját – Majd én vezetek – tartotta a markát a kocsi kulcsaiért.
- Azt csak szeretnéd! – indult el a nyomozó a kormány felöli oldalhoz – De tudod mit? Navigálhatsz – azzal egy térképet dobott a még mindig csomagtartónál álldogáló férfinak.
- Kösz – kapta el a felé hajított tárgyat, majd beszállt a szokásos helyére, az anyósülésre – Én is tudok ám vezetni…
- Ez egy Ford. „Egy nagy teljesítményű fenevad, ami azonnal reagál minden mozdulatodra, minden lélegzetedre…” – parodizálta a férfit, miközben beindította a motort, és amiért cserébe csak egy fintort kapott – Ezért nem vezetheti akárki…
- Nagyon vicces – nyitotta ki a térképet – Ilyenkor bezzeg fenemód jó a memóriád… Hol is van a hotel?
- Az autókölcsönzős hölgy azt mondta, hogy a Roosevelt téren – fordult a Budapestre vezető útra.
- Az vicces...
- Miért?
- Csak mert nincs ilyen nevű tér a térkép szerint.
- Most csak viccelsz ugye?
- Úgy nézek ki? – nézett bosszúsan a nőre.
- A hölgy azt mondta, hogy a József Attila utcáról lehet rákanyarodni a térre. Szóval keresd azt.
Budapest belvárosába vezető táblánál Kate lefordult, majd az íróra pillantott.
- Castle, kinyögnéd végre, hogy merre kell menni a József Attila utca felé?
- Melyiket szeretnéd? – forgatta a férfi tanácstalanul a kezében lévő térképet – Tudniillik tíz is van belőle! Ki volt azaz elmebeteg őrült, aki személyekről nevezte el az utcákat? Ráadásul egy városban többször is használva ugyanazt a nevet? – bosszankodott az író – Mennyivel könnyebb otthon?!
- Egy kis toleranciát Rick. Más ország, más szokások.
- Milyen könnyedén veszed. Pedig így soha nem találjuk meg a hotelt.
- Ennél nagyobb problémákkal is megküzdöttem már – lassított le, majd állt meg a járda szélén. Kikapta Castle kezéből a térképet, kiszállt a kocsiból és a legközelebbi járókelőhöz sétált.
- Beszél angolul? – kérdezte a húszas évei elején járó fiatal férfit.
- Egy kicsit – jött a gyors válasz – Én miben segíteni?
- A Sofitel Luxury Hotelt keressük – mosolygott a férfira, akin látszott erősen koncentrál, hogy minden egyes szót megértsen – Nekünk azt mondták, hogy a Roosevelt téren van, de…
- Mondani Roosevelt tér?
- Igen.
- Sajnos azt már nem hívni többé Roosevelt tér, hanem Széchenyi tér lenni új név – azzal kivette Beckett kezéből a térképet, a kocsihoz lépett, és a motorháztetőre terítette azt. Néhány percet keresgélt, majd a térkép egy pontjára mutatott – Itt lenni tér, amit keresni.
- Elkérhetem a tollát – mutatott a férfi ingzsebében lévő íróeszközre.
- Természetesen – nyújtotta a tollat Beckettnek, aki átvette, és jó erősen bekarikázta a Széchenyi teret.
- Esetleg meg tudná mutatni, hogy most hol vagyunk?
- Egy pillanat – újabb néhány perces kutakodás, majd diadalittasan rábökött a térkép egy másik pontjára – Itt lenni most.
- Nagyon szépen köszönöm – karikázta be Beckett az újonnan mutatott pontot is, majd visszaadta a tollat a tulajdonosának – És további szép napot!
- Nincs mit és Önnek is.
Beckett felkapta a térképet, majd az ablakon keresztül Castle kezébe nyomta.
- Most már navigálhatsz!
***
Rick másnap reggel az egyik kezén könyökölve az alvó nőt figyelte. „Milyen édes!” – simított ki egy hajszálat a nő arcából, mire Kate ébredezni kezdett, kinyitotta a szemét és Castle-re pillantott.
- Mióta figyelsz?
- Néhány perce, de akár órákig el tudnálak nézni. Olyan édesen alszol…
Kate ásított egy nagyot, és a kezével nyújtózott.
- Mennyi az idő?
- Alig múlt 10.
- Akkor gyors lezuhanyzom, és már mehetünk is – kászálódott ki az ágyból.
- Hol marad a „jó reggelt csók”? - húzta vissza a férfi, és hosszan megcsókolta a nőt.
- Most már mehetek? – kérdezte Kate, miután kibontakoztak egymás öleléséből.
- Azt hittem nyaralunk – mondta durcás kisfiú módjára Castle.
- Nem Rick! Nem nyaralunk, hanem dolgozunk.
- Ismered azt a közmondást, hogy „a kellemest a hasznossal”?
- Igen ismerem – kelt fel ismét az ágyból – de most sietnünk kell – visszanézett a férfira, és nem tudott ellenállni a kísértésnek, visszabújt mellé – Fél óránk azért még talán akad – mondta pajkosan, majd szenvedélyesen megcsókolta a férfit.
- Az éppen elég – mondta Rick még mielőtt ő is belemerült volna a csókba…
Fél órával később Kate már felöltözve állt a szobában, és a kilátásban gyönyörködött. Castle egy szál köntösben lépett ki a fürdőszobából, és egy törölközővel éppen a haját szárítgatta.
- Gyönyörű, igaz? – kérdezte Kate, de nem fordult hátra.
Rick letette a törölközőt, a nőhöz sétált, és hátulról átölelte.
- Valóban az! De ideje indulnunk, ha nem szeretnénk lekésni semmiről – csókolta meg Kate nyakának ívét…
 |
| Kilátás a hotelből |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése