Beckett a fehér táblához lépett, és feltette kedvenc tanára fotóját a tábla közepére, ahol már jó néhány kép sorakozott. Többek között Lanie által megtalált golyók, ill. a szokásos idő egyenes. Lanie a halál idejét éjjel 1 és 3 óra közé tette, amit Ebbers lakóházának portása is megerősített. Elmondása szerint 00:45-kor hagyta el a háztömböt a professzor. Vajon mit keresett az éjszaka közepén a park legelhagyatottabb részén? Kate tanácstalanul rázta meg a fejét.
- Mi az, ami zavar? – lépett mellé Castle, és egy bögre kávét nyújtott felé.
- Egyszerűen nem értem, hogy mit kereshetett Ebbers éjnek évadján a parkban? – már cseppet sem csodálkozott azon, hogy Castle ennyire kiismeri – És egyáltalán, ki akart neki ártani?
- Mi az, ami zavar? – lépett mellé Castle, és egy bögre kávét nyújtott felé.
- Egyszerűen nem értem, hogy mit kereshetett Ebbers éjnek évadján a parkban? – már cseppet sem csodálkozott azon, hogy Castle ennyire kiismeri – És egyáltalán, ki akart neki ártani?
- Erre talán a húga majd választ fog tudni adni – csatlakozott Esposito is a pároshoz – Most érkezett látogatóba LA-ből.
- Hol van?
- Az áldozat lakásában, amit Ryan és a helyszínelők most vizsgálnak át.
- Mondd meg Ryannek, hogy én akarom kikérdezni – Beckett már vette is a kabátját – Utána pedig menj…
- Beckett nyomozó – intett Gates az irodájának ajtajából Kate-nek – Beszédem lenne magával!
- Igen, Asszonyom. Már is – indult el némiképp csodálkozva feletteséhez, de még útközben eligazítást tartott Esponak – Miután felhívtad Ryant, menj az Akadémiára, és kérdezd ki a kollégáit. Bármi fontos lehet.
- Értem – és már tárcsázta is Kevin számát Esposito.
Kate belépett Gates irodájába.
- Hívatott, Asszonyom?
- Igen – nézett fel a jegyzeteiből a kapitány – Nem dolgozhat a professzor ügyén!
- Tessék?
- Jól hallotta! Ismeri az áldozatot. Ennél fogva nem tudna teljesen objektív lenni.
- De hiszen csak a tanárom volt…
- Igen, valóban! A kedvenc tanára, akivel rendszeresen tartotta a kapcsolatot.
- Az elmúlt egy évben már nem – Gates némi csalódottságot vélt felfedezni Beckett hangjában.
- Lássa be – enyhült meg kissé Gates – Nem tudná az érzelmeit kizárni az ügyből.
- Talán nem. De ha másik oldalról nézzük a dolgokat, akkor éppen ez lehet az, ami segíthet megoldani az ügyet – rövid szünetet tartott, csak azután folytatta – Nem nyugszom, amíg meg nem tudom, mi történt valójában.
Gates egy mélyet sóhajtott, aki már túlságosan is jól ismerte ezt az elszánt tekintetet.
- Rendben van – állt fel a kapitány az íróasztala mellől – De figyelmeztetem! A legkisebb hiba, és elveszem magától az ügyet. Megértette?
- Igen, Asszonyom! – indult el Kate az ajtó felé, de még mielőtt kilépett volna, még visszafordult – Köszönöm – sütötte le a szemét.
- Aztán meg ne bánjam!
***
Beckett és Castle Ebbers professzor lakása felé sétáltak.
- Mit akart Gates? – nyitotta ki Rick a kérdéses társasház ajtaját.
- El akarta venni tőlem az ügyet…
- És?
- Meggyőztem, hogy ne tegye – mosolyodott el Beckett.
- Azt hiszem, Gates ezt még meg fogja bánni – dörmögte a férfi inkább csak az orra alá, de szerencsétlenségére Kate meghallotta.
- Ezzel meg mit akar mondani Mr. Castle? – állította meg játékosan a férfit.
- Én?! – tárta szét a karját pajkosan Rick – Egyáltalán semmit – magához húzta a nőt, és csókkal pecsételte meg a vallomást – Áll még a ma esti randi, ugye? – kérdezte miután ismét a professzor lakása felé vették az irányt.
- Igen – érdeklődve húzta fel a szemét a nyomozó – De, mi olyan fontos a ma estében? Ha a héten háromszor nem kérdeztél rá, akkor egyszer sem.
- Majd megtudod este – tért ki a válasz elől titokzatosan a férfi, majd gyorsan témát váltott – Mit gondolsz, tud valami érdemleges információval szolgálni Ebbers húga?
- Csak reménykedni tudok, hogy igen.
- Beckett – lépett hozzájuk Ryan – kikérdeztem a nappali portást is, de semmi újjal nem tudott szolgálni.
- Ebbers húga?
- A nappaliban vár.
- Köszi Ryan. Más?
- Megtaláltuk a professzor laptopját, a technikusok most próbálják meg feltörni. Három tűzfal plusz dupla jelszó – vakarta meg a fejét Kevin – Szó se róla, az öreg nagyon elővigyázatos volt.
- Ha találtatok valamit, azonnal szólj! Most pedig beszélek Miss Ebberssel – sóhajtott egy mélyet, miközben a nappaliba indult – Őszinte részvétem, Miss Ebbers – lépett az asszonyhoz Kate. Castle mindig is csodálta benne, hogy mennyire együtt érző tud lenni.
- Köszönöm – törölte meg a zsebkendő sarkával a szemét Miss Ebbers – De szólítson csak Susannak.
- Rendben, Susan. Mikor látta utoljára a bátyját.
- Nagyjából egy éve.
- Olyan régen – lepődött meg a nyomozó.
- Tudja, a lánya egy éve halt meg drogtúladagolásban. De Will sosem akart beletörődni abba, hogy a lánya drogozott.
- Miért? - bár Beckettnek most már legalább volt sejtése, hogy miért szakadt meg olyan hirtelen az ő kapcsolatuk is.
- A legjobb rendőr volt, akit valaha ismertem – Kate kérdő tekintetére Susan folytatta – Mármint Nora Ebbers. Ami nem is csoda, hiszen a legjobbtól tanult – mosolyodott el halványan – De az utolsó ügye túl nagy falat volt neki. Beépült, és nem bírta a nyomást. Nem is csoda, hogy a droghoz nyúlt!
- Azt nem tudja véletlenül, hogy hova épült be?
- Azt sajnos nem. Még Willnek sem mondhatta el.
- Az elmúlt egy évben semmilyen formában nem tartották a kapcsolatot a bátyjával? – kérdezett közbe Rick.
- Én próbáltam… Többször is hívtam, de a beszélgetéseink egyre rövidebbek lettek… Azelőtt órákat áradozott Noráról… Hiszen tudják, hogy van ez?! Egy büszke apa… De Nora halála mindent megváltoztatott. Kilépett a munkahelyéről. Velem is egyre ritkábban tartotta a kapcsolatot… – újabb könnycseppek gurultak végig az arcán – Most is azért látogattam meg, mert az elmúlt egy hónapban még telefonon sem tudtam utolérni.
- Köszönöm Miss… Susan. A kollégámnak meg tudná adni az elérhetőségeit, hogyha…
- Beckett – kiabált át az irodából Ryan – Ide tudnál jönni?
Kate és Rick egyszerre pattant fel, és sietett Kevinhez.
- Sikerült feltörni a laptop biztonsági rendszerét – tért egyből a lényegre Ryan, amikor a páros odaért hozzájuk – A gond csak az, hogy már valaki előttünk ezt megtette.
- Ezt hogy érted?
- Lee szerint – biccentett a laptopon ügyködő technikus felé – alapos takarítást végeztek a gépen. Mindent letöröltek, egyetlen fájl sem található a gépen.
- Mond, hogy van jó hír is!
- Esetleg… – szólt közbe Lee.
- Igen?! – kapta fel a fejét Kate.
- Esetleg vissza tudok nyerni a meghajtó mélyéről néhány adatot, de nem ígérhetek semmit.
- Mennyi idő?
- Néhány nap…
***
- Gyönyörű vagy – húzta ki a széket Beckettnek Castle.
Kate egy hosszú, földig érő kisestélyit viselt. Haját elegáns kontyba fogta, és Martha – aki ragaszkodott hozzá – ékszereit viselte, mondván ez jól illik a vörös ruhához.
- Mintha ezt már említetted volna – mosolyodott el a nyomozó, aki kicsit sem bánta a bókot – De ha már ennyiszer említetted, akkor megragadom az alkalmat, hogy elmondjam, te is jól festesz – nézett végig az elegáns öltönyben feszítő férfin – Hátha csak azért mondtad, hogy végre én is bókoljak neked – fűzte még hozzá cinkos mosollyal.
- Talán úgy ismersz engem? – Kate tekintetét látva végül csak annyit mondott – Inkább ne válaszolj!
- Mit hozhatok Önöknek? – lépett hozzájuk a pincér.
- Pezsgőt! – vágta rá Rick – Remélem az este végén lesz okunk ünnepelni – kacsintott Beckettre.
Kate erre nem szólt semmit. Castle egész héten olyan furcsán viselkedett. Mindennél fontosabb volt számára a mai este, amit a nő egyáltalán nem értett. A mai fárasztó nap után legszívesebben egy gyorsétteremben hamburgert és sült krumplit evett volna, de Castle ragaszkodott a felhajtáshoz. Most pedig itt ült egy elegáns étteremben. És ekkor bevillant Kate-nek egy lehetséges válasz. „Nem! Az nem lehet!” – hessegette el a gondolatot.
Castle intett a pincérnek, mire a zenekar egyik férfitagja a hegedűjén kezdett el játszani, és lassan az asztaluk felé sétált. Rick mindeközben a zakója belső zsebébe nyúlt, és egy apró kis fekete bársonydobozt vett elő. Az asztalra helyezte, és lassan Kate felé csúsztatta, majd várakozóan emelte a nőre a tekintetét.
Kate egész testében reszketett, alig kapott levegőt, és szóhoz sem jutott…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése