Murders around the Europe: 1. fejezet

Kb. 1 héttel korábban
Kate kinyitotta a szemét, majd nyújtózott egy nagyot. Felkelt, és a szekrényhez lépett. Kinyitotta. Az ujjait végighúzta a vállfán sorakozó ruháin, hogy vajon melyiket is válassza. Végül gondolt egyet, és a szekrény másik felében sorakozó férfiingek közül kapott ki egyet, és miközben magára vette, az elmúlt pár hónapon járt az esze. 

Már több mint három hónap telt el azóta, hogy Castle-t elütötték, és pontosan két hónap azóta, hogy végre mindketten beismerték az érzéseiket. Azóta hivatalosan is együtt jártak. Ez utóbbi gondolat mosolyt csalt az arcára. Begombolta az inget, és elindult a földszinti konyha felé. 

Castle már ott ténykedett, rántottát és pirítóst készítve. 

- Elkényeztetsz, ugye tudod? – kapott a kezébe a nyomozó egy frissen megkent pirított kenyeret, és egy csókot lehelt az író arcára. 

- Mert megérdemled – mosolyodott el a férfi, majd Kate ingére esett a pillantása – Hmmm… Mintha úgy emlékeznék, hogy néhány napja hoztunk át pár ruhát a lakásodból… 

- Na igen – sandított huncutul Rickre – De ez valahogy jobban illik a hangulatomhoz. 

- Szó se róla jobban is áll – és már húzta is magához, hogy egy újabb csókot adjon szerelmének. 

Beckett csipogója szakította félbe a meghitt pillanatot. Kate kibontakozott Castle öleléséből, és a pulton lévő készülékért nyúlt. 

- Egy újabb hulla – nézett fel a csipogóról, majd megkereste a telefonját, és Espo számát tárcsázta, a társa azonnal felvette – Szia, Espo!... Hol?... Értem… Fél óra és ott vagyunk… 

- Akkor ennyit a reggeliről – vágott egy sértődött grimaszt Castle, mire Kate elnevette magát. 

- Ha kész leszel, mire felöltözöm, akkor még beleférhet – és mielőtt még elindult volna az emeletre, hogy magára kapjon valamit, a férfihoz lépett, és egy puszit nyomott az arcára. 

Fél órával később együtt léptek ki Castle háztömbjéből. 

- Akkor ma nálam alszunk – szólalt meg Beckett, miközben beszállt a kocsiba. 

- Mit is mondtál, miért nem költözünk össze? – nézett a nőre Rick, és még pont elkapta, ahogy Beckett a szemeit forgatja – Jó, jó tudom. Még nem vagy rá felkészülve. De azért elismerhetnéd – sandított Beckettre, miközben próbált egy újabb támadást indítani az ügy érdekében – hogy igencsak megkönnyítené az életünket. 

- Castle, kérlek... – nézett komolyan a férfi szemébe. 

Maga sem tudta, hogy pontosan mi is tartja vissza attól, hogy a Castle-hez költözzön. Inkább csak sejtette, mint biztosan tudta, hogy sokkal inkább nehezére esik feladni az eddigi függetlenségét, mint azt gondolta volna. 

- Rendben, értem. Csak egy felvetés volt. 

- De ugye nem haragszol? 

- Ugyan miért haragudnék? – kérdezte meglepetten az író – Nekem bőven elég, hogy együtt vagyunk. És ha ehhez az kell, hogy minden második estét nálad töltünk, akkor üsse kő – azzal megfogta a nő jobb kezét, és egy csókot nyomott rá – És biztos vagyok benne, hogy egyszer készen fogsz állni – mosolygott magabiztosan Castle. 

„Igen, egyszer én is biztosan készen fogok állni a következő lépésre” – gondolta Kate is, és kezét a férfi kezében hagyta. 

*** 

- Húúh. Ezt a látványt soha nem fogom megszokni – nézett fel Lanie a hulla mellől, miközben a tekintete Castle és Beckett összekulcsolt kezére esett, mire a nyomozónő azonnal elengedte az író kezét. 

- Nem kell még bátorítani is! – szólalt meg tettetett felháborodással Castle – Így is eléggé független akar maradni. 

- Ki az áldozat? – kérdezte Beckett Lanie-től, miközben gyengéden végigsimította Rick vállát. A mozdulat viszont félbe maradt, amikor rápillantott az áldozat arcára – De hiszen ez William Ebbers professzor… 

- Te ismered az áldozatot? – jött hátulról Esposito hangja. 

- Persze, hogy ismerem. Ő volt a kedvenc professzorom az Akadémián. Határokon átnyúló (szervezett) bűnözést oktatott, úgy, ahogy senki más. Mi történt vele? 

- Két lövés közvetlen közelről. Egyet a hasba – mutatott Lanie az áldozat említett testrészére, miközben Beckett is leguggolt – és egyet a szívbe… 

- Ez így értelmetlen – kapta fel a fejét Castle – Ha közelről lőtték le, akkor felesleges volt még hasba is lőni. 

- Igen. Ezt akartam én is mondani – és közben egy lesújtó pillantást vetett Rickre – mielőtt még íróőurasága közbe nem vágott. Először lőtték hasba… 

- Ezt miből gondolod? – kérdezte Esposito. 

- Talán, mert ez a szakmám?! – jött a sértődött válasz. 

- Tudod, hogy nem úgy gondoltam… 

- Bocsánatkérés terén elég gyenge vagy, ugye tudod? – lépett mellé Ryan. 

- És téged ki kérdezett? – vetette oda társának Esposito. 

- Gondoltam csak szólok. De ha nem kérsz belőle… 

- Igazad van! 

- Tényleg? – lepődött meg őszintén Kevin. 

- Tényleg! Nem kérek a tanácsaidból – majd ismét Laniehez fordult – Tehát? 

- Tehát – válaszolta a kórboncnok, bár a hangja továbbra is sértődötten csengett – ez a vértócsa az áldozat mellett arra enged következtetni, hogy még hosszú ideig szenvedett, mielőtt még szíven lőtték volna, ami után azonnal beállt a halál. 

- Azaz még a halála előtt meg akartak tőle tudni valamit – vonta le a következtetést Castle.
- Már csak azt kell megtudnunk, hogy vajon mit – állt fel Beckett az áldozat mellől.