Castle a hátát a pultnak vetette, és fülelt. A lift halk csengése jelezte, hogy az, az emeletükre érkezett, majd a szokásos ajtósurrogás, utána pedig halk léptek zaja. Óvatosan a nővérre sandított, és az ujját a szája elé téve mutatta, hogy jobb csendben maradni. A nő bólintással jelezte, hogy megértette.
Rick ismét fülelt. A lépések zajából arra tippelt, hogy hárman vannak a támadók. Megpróbált kisandítani a pult oldalánál, de egy árnyék suhant el mellette, így jobbnak látta, ha inkább nem mozdul.
A három férfi lassan közelített a folyosón. Egyértelmű volt, hogy a középső a vezető. Néhány kézjelzéssel jelezte, váljanak szét. Ő elindult a kórtermek felé, hogy azokat ellenőrizze. Két társa bólintott. A magasabbik megszaporázta a lépteit, és a folyosó másik végére igyekezett. A másik maradt, és a nővérpultra emelte a tekintetét…
***
Martha a kórterem padlóján kuporgott, és egész testében reszketett. Úgy tett, ahogy fia kérte, és amint Castle elhagyta a szobát a kilincs alá tett egy széket. Utána visszasietett az ágyhoz, és mögé bújt. Óvatosan kikémlelt annak ellenére, hogy pontosan tudta, a folyosóra nem láthat rá, hiszen Rick leengedte a rolókat. De nem tudott ellenállni a kísértésnek.
Amint az ajtóra esett a pillantása, a szívverése is elállt. Bár a roló be volt húzva, mégis látta, amint az ajtó ablakán egy árnyék jelenik meg. A kilincs lassan mozogni kezdett, és amikor elérte az ütközési pontot, az ajtó elkezdett befelé nyílni. A szék ugyan egy kicsit megcsúszott, de tartott. Az árnyék rángatni kezdte a kilincset, mindennek ellenére az ajtó nem mozdult.
Martha az ágynak vetette a hátát, és a homloka gyöngyözni kezdett, miközben hallotta, ahogy az árnyék egyre erősebb támadásokat indít az ajtó ellen. Fohászkodott, hogy a szék kitartson. Hirtelen csönd lett, és az asszony fellélegzett. Azt hitte, az árnyék feladta a próbálkozást, de néhány másodperccel később be kellett látnia, hogy tévedett.
Egy erőteljes rúgás, és a szék arrébb csúszott néhány centit. Martha ismét az ajtóra emelte a tekintetét, és rémülten vette észre, hogy résnyire kinyílt az ajtó. A lélegzete is elakadt, amikor megpillantotta a sí maszkos férfit. Újra a székre nézett, és tudta, hogy az a következő támadásnak már engedni fog. Jobb ötlete nem lévén, amilyen halkan csak tudott, az ágy alá csúszott, és amilyen kicsire csak tudta, összehúzta magát.
A következő rúgásra a szék megadta magát, és nagy robajjal a földre vágódott, és a lendülettől az ágyig csúszott. Martha összerezzent. A szájára szorított keze akadályozta csak meg, hogy ne sikoltson fel.
Két fekete edzőcipőt látott, amik lassan és komótosan körbejárják a szobát. A mosdó felé tartottak, és Martha látta, amint kinyílik a fürdőszoba ajtaja, és hallotta, amint az a lendülettől döngve a falnak vágódik. Az asszony részben a sokktól részben pedig tudván, hogy úgysem tudna elmenekülni továbbra sem mozdult. Az öklét a szájába tömte, csak hogy meg tudja őrizni a hidegvérét.
A lépések elhalkultak, ahogy a férfi a fürdőben egyre beljebb haladt. Martha süvítő hangot vélt hallani, és sejtette, hogy a férfi épp most húzta el a zuhanyfüggönyt, hogy megbizonyosodjon, nincs ott senki.
Közeledő lépések zaja. A férfi az ágylábánál megállt, nem foglalkozva a kintről beszűrődő hangokkal. Martha szívverése felgyorsult. Olyan erősen harapta az öklét, hogy érezte, ahogy egy ponton kiserken a vér. A férfi lassan újra elindult. Martha már éppen fellélegzett volna, amikor a férfi hirtelen megfordult, majd lehajolt.
- Ipiapacs… – mondta vigyorogva, és megragadta Martha bokáit…
***
Kate kiejtette a telefont a kezéből, és ösztönösen a földre vetette magát. A nyakába ezernyi üvegszilánk záporozott, amit a kezével próbált felfogni, nem sok sikerrel.
- Jól vagy? – jött valahonnan Espo hangja, miközben abbamaradtak a lövések.
- Igen – préselte a szavakat Kate még mindig a földön fekve – Látod, hol vannak?
Esposito óvatosan felemelte a fejét, és kikémlelt a fedezéket jelentő oldalára fordított asztal mögül. Nem látott mozgást.
- Nem…
- Pedig le kellene valahogy szedni őket…
És már araszolt is közelebb a vizsgáló ajtaja felé, hogy kinézhessen a folyosóra.
- Mit csinálsz?
- Nem várhatjuk meg, amíg ránk találnak! – válaszolta Kate, miközben a fegyveréért nyúlt – Esélyünk se lenne…
- Igazad van… Mit tervezel?
- Lex?
- Igen? – válaszolta valahonnan a háta mögül a lány.
- Itt maradsz, bármi történjen! Megértetted?
- Igen.
- Helyes. Espo! Át kell mennem a szemközti kórterembe…
- Fedezlek – bólintott a férfi, amint átlátta a nő szándékát. Most a legkevésbé sem voltak előnyös helyzetben. Mindketten egy teremben, csak zavarnák egymást a célzásban.
Kate kinézett a folyosóra. Nem látott mozgást egyik irányból sem. Óvatosan felállt. „Talán a kórtermeket ellenőrzik” – jött a gondolat. Ránézett Espora, aki csak bólintott, miközben egyre közelebb araszolt ő is az ajtóhoz. Beckett a pillanatnyi lehetőséget kihasználva már futott is a szemközti kórterembe. Első alkalommal átkozta magas sarkú cipőjét, mely hangos visszhangot vert a folyosó csendjébe. A hangra a három férfi szinte egyszerre lépett ki a folyosóra három különböző kórteremből, és nyitott tüzet az elsuhanó nőre. Kate lenyomta a kórterem kilincsét, és az utolsó pillanatban sikerült bevetődni a szobába a golyózápor elől…
***
Castle légzése felgyorsult. Hallotta, ahogy a lépések egyre távolodnak, de egy elsuhanó árnyék nyilvánvalóvá tette, hogy egyikük a nővérpult előtt maradt. Ránézett a még mindig a kezében szorongatott poroltóra, és azon gondolkodott, hogy vajon mi vitte rá, amikor ezt kapta kézbe, mint fegyvert. „Egyáltalán, hogy a csudába kell ezt használni?!” – kezdte el forgatni. Nagy nehezen rátalált a leírásra.
Biztosítószeget kihúzni.
„Milyen biztosítószeget?” – vizsgálta meg tüzetesen a készüléket. Néhány másodperces keresgélés után megtalálta, és megrántotta. Kicsusszant a kezéből, és koppanva ért földet. „Az istenit…” – szitkozódott magában, de már hallotta is, ahogy a pult túloldaláról megindul a férfi a pult mögé. Újra leírásra emelte a tekintetét.
Marokszelepet megnyomni, a készüléket a tűz felé fordítani.
A bal kezébe vette a poroltót, a jobbal pedig erősen megmarkolta a marokszelepet. Ekkor lépett a férfi a pult mögé. A jelenet – ahogy Castle a poroltót szorongatja – láttán ledöbbent. A pillanatnyi kihagyás elég is volt. Rick azonnal cselekedett. A marokszelepet lenyomva tartotta, és a készüléket a férfi arcába irányította, aki erre elengedte a gépfegyvert, és az arcához kapta a kezeit. Castle erre elengedte a szelepet, és a készüléket teljes erejéből a sí maszkos férfi ágyékába vágta, aki erre egy üvöltés kíséretében térdre rogyott. Rick felállt, és újra lecsapott, ezúttal viszont a férfi arcát célozta, aki élettelenül esett össze.
Castle a nővérkére nézett, aki felhúzott térddel ült a földön, miközben az arcát a térdébe rejtette.
- Jól…? – de a kérdés félbe maradt.
- Forduljon meg, és jöjjön ki a pult mögül! – jött a szigorú utasítás – Lassan!
Ricknek a torkában dobogott a szíve. Az utasításnak eleget téve óvatosan megfordult, és elindult a támadója felé. A poroltót még mindig a kezében tartotta. Valahogy megnyugtatta a jelenléte. Legalább nem teljesen fegyvertelen, bár jelen pillanatban nem sokat ért a gépfegyverrel szemben.
A támadó lassan a nővérpult másik végéhez sétált, és megállt.
- Most pedig, tegye szépen le azt a poroltót! És semmi hirtelen mozdulat!
A férfi árgus szemekkel figyelte Castle minden mozdulatát, így nem láthatta, amint egy kéz nyúl ki a nővérpult oldalánál. Rick annál inkább, így még inkább lelassította a mozdulatot. A következő pillanatban egy velőtrázó ordítás rázta meg a folyosót, amint a nővérke kezében tartott injekciós tűt teljes erejéből a férfi combjába vágta. Castle gondolkodás nélkül cselekedett, és a még mindig a kezében tartott poroltót a férfi felé hajította. Telitalálat. Hallotta, amint a támadó orra reccsenve törik el. A férfi a földre hanyatlott. Castle két lépéssel a férfi mellett termett, és addig ütötte, amíg társához hasonlóan eszméletét nem vesztette.
- Köszönöm… – fújta ki magát, és fordult a nővérke felé, akin látszott, hogy jobb meggyőződése ellenére cselekedett – De most bújjon el, van még egy harmadik támadó is!
- Van bizony!
Castle a hang irányába kapta a fejét. Elkerekedett a szeme. A harmadik sí maszkos férfi éppen Smith kórterméből lépett ki, és élőpajzsként használta Martha-t. Az asszony szemében könnyek csillogtak. Rick keze ökölbe szorult.
- El kell ismernem, Mr. Castle, ügyesen elbánt ezzel a két emberemmel – mutatott a földön fekvőkre – Hmm… Pedig azt hittem, hogy ennél azért jobbak… Annyi baj legyen… Hogy is szokták mondani az egyik reklámban? – vigyorgott önelégülten – Van másik!
- Engedje el az anyámat!
- Oh, szóval az anyja?! – Castle némán szitkozódott, amint rájött mekkora baklövést követett el azzal, hogy elárulta magát – Csak vicceltem! – vigyorgott továbbra is a férfi – Tisztában vagyok vele, hogy ő itt az anyja. Tudja – fűzte tovább a szót – Beckett nyomozót keresem – látványosan körülnézett – De sajnos nincs itt. És kéne egy túsz. Bár ő is megtenné – bökött a fegyverrel az asszonyra, akinek erre fájdalmasan megvonaglott az arca – De maga, Mr. Castle, még jobb lenne. Mit szól hozzá?
- Rendben – válaszolta gondolkodás nélkül az író.
- Ne… – zokogott fel Martha.
- Nem lesz semmi baj, Anya!
- Milyen önfeláldozó fia van…
A férfi ellökte Martha-t, mire az asszony a falnak esett, és eszméletét vesztve a földre zuhant. Castle önkéntelenül is elindult az anyja felé.
- Mr. Castle! – állította meg félúton a sí maszkos férfi – A lifthez!
***
Espo sem maradt tétlen a válasszal, és a három sí maszkos férfival egy időben kezdett tüzelni. Mivel csak a vizsgáló ajtófélfája nyújtott számára fedezéket, ezért nem tudott pontosan célozni, de arra elég volt, hogy a három férfi is fedezéket keressen, és Kate elérje a szemközti szobát.
Óvatosan kikémlelt, és meglátta, amint az egyik férfi is ugyanazt teszi. Célzott, és lőtt. A férfi hang nélkül a földre csuklott. A két társa – mintha csak meg akarnák torolni – vaktában nyitottak ismét tüzet. Nyílt a lift ajtaja.
- Fiúk tűnés! – ordította a Castle-t tartó sí maszkos fickó, miközben tartotta társainak a liftet – Mindjárt itt vannak a zsaruk. El kell tűnnünk…
Espo és Kate egyszerre hajoltak ki, vették célba a menekülőket, és lőttek. Csak későn vették észre, hogy a harmadik férfi Castle-t szorítja magához.
Kate lélegzete elakadt, amint megpillantotta az írót. Azonnal intett Esponak, hogy tüzet szüntess. Feleslegesen, hiszen társa is látta a liftben ácsorgó kvartettet.
A lift ajtaja lassan becsukódott, de Beckett még látta, ahogy Castle fájdalomtól eltorzult arccal az oldalához kap, és ujjai között lassan szivárogni kezd a vér…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése