- Maga felfuvalkodott seggfej! Így akar játszani? – hallatszódott ki, mire Kate felpattant a két társa mellől. Újabb zörgés és csapkodás hallatszott, de erre már többen berontottak a kihallgatóba és Gates is csatlakozott az indulni készülő Beckett nyomozóhoz.
- Beckett, maga marad! – utasította Gates Kate-et egy határozott mozdulat kíséretében.
Mire a kapitány a kihallgató ajtajához ért már kivonszolták a magából kikelt CIA ügynököt, és az öltönyösök a folyosón kezdtek hangos vitába. Olyanok hangoztak el, mint a „Lecsukatom egy életre!” vagy „Nincsen közvetlen bizonyítékunk...nyugodjon le!”
- Castle! – csodálkozott el a kapitány, amikor belépett a szétdúlt kihallgatóba – Mi a fenét művelnek itt?!
A férfi a felborított asztal mellett támaszkodott fél térdre ereszkedve és a vérző orrához tartotta a szabad kezét.
- Csak beszélgettünk... – motyogta dühösen az orra alatt.
Gates kilépett a helyiségből és egy bilincskulccsal tért vissza.
Közben Kate úgy döntött, hogy nem hallgat felettesére és megnézi mi történt, amiért ennyire ingerült mindenki.
- Nézd tovább a felvételt, mindjárt jövök! – mondta a gép előtt gubbasztó nyomozónak.
- De Gates...
Beckett válaszul csak intett, és a kihallgató felé indult. De mielőtt odaért volna, Rick rontott ki és a nem messze álló CIA-s gyülekezethez indult. Szerencsére időben meglátták. Két ügynök Castle és a kihallgató ügynök közé állt.
- Maga azt hiszi, hogy komolyan lelőném a saját apám? – Rick ordítva toporgott a két öltönyös előtt – Segíteniük kellene elkapni, aki ezt tette, nem velem cseszekedniük!
Kate megtorpant döbbenetében. „cseszekedniük...Ki ez a pasas és hová tette Castle-t?” – csodálkozott magában.
Rick igazából még nem is tudta, hogy Smith az apja, amikor megmentette őt lent a garázsban, de pillanatnyilag ezzel az apró részlettel senki nem foglalkozott.
- Azt ne higgye, hogy beveszem ezt a dumát! – ordított vissza a másik oldal – Inkább törölje meg a vérző orrocskáját, író barátom...
- Elég legyen! – zengett most már Gates hangja.
Castle lépett egyet előre, nekifeszült az őt távol tartó két jól megtermett férfinak, de nem jutott át rajtuk.
- Inkább „megtörlöm” a magáét!
Kate tátott szájjal állt a jelenet előtt. Soha nem látta ilyen idegesnek Castle-t. „Rick egy CIA ügynökkel keménykedik...az én kisfiús írómat ketten kell, hogy lefogják, nehogy megüssön valakit?! Ez...ez tetszik!” – morfondírozott magában az eseményeket figyelve - „Te jó ég...miken jár az eszem!”
- Rick! – szólította meg Kate.
Végre elhallgatott mindenki. Castle is megállt és a nőre emelte a tekintetét. Kate meglátva a férfi arcát odalépett és az állánál fogva felemelte a fejét, hogy megnézze, mennyire vérzik az orra. Egy zsebkendőt nyomott a kezébe.
- Töröld meg az orrod aztán állítsd takarékra magad, Rambo! – súgta oda Kate – Így sosem húzunk ki a slamasztikából.
- Jaj, hát ez milyen romantikus – gúnyolódott a CIA-s férfi – de attól még börtönben fog megrohadni.
- Nem hiszem – szólt közbe Espo – Átnéztük a felvételeket. Minden rajta van feketén-fehéren. Castle segített a pasasnak, és a felvételeken ott a tényleges elkövető. Nem ő tette – bökött Rick irányába.
Beckett szívéről hatalmas kő esett le, hogy van bizonyíték az ártatlansága mellett, Castle pedig egy sóhajt követően megtörölte az arcát. Habár gyilkossági kísérletért nem, de egy élet közvetlen veszélyeztetéséért még mindig lecsukhatják.
- Bekértük a környék biztonsági kameráinak felvételét, hátha azokon is feltűnik a fickó. – magyarázta tovább Espo.
- Rendben – biccentett Gates – Megmondom mi lesz! Beckett nyomozó és csapata rááll az elkövetőre. Castle maga lehiggad és...
- Be akarok menni a kórházba! – vágott a kapitány szavába az író.
- Egyenlőre tisztázunk mindent. Bejön velem az irodámba és megmagyarázza a történteket – mondta Gates majd az ügynökökhöz fordult – Maguk meg tűnjenek el a kapitányságomról...most! – el is indult az iroda felé, de még egyszer visszafordult – Ha a CIA együtt akar dolgozni az embereimmel, akkor küldjön ide beszámítható, profi és együttműködő kollégákat, akik képesek higgadtan viselkedni, egyébként köszönjük, nem kérünk magukból – és elsietett.
A két nagydarab öltönyös a lifthez ment, őket követte a harmadik férfi, aki telefonnal a kezében rosszallóan méregette Castle-t, majd ő is eltűnt.
- Jól vagy? – kérdezte aggódva Kate.
- Persze, csak hirtelen minden...minden úgy kijött...
Kate nem hagyta, hogy végig mondja, közelebb húzta magához az előtte – kissé szégyenkezve – álldogáló Rick-et, és megcsókolta.
- Beszélj Gates-el – lépett hátra a nyomozó – aztán bemegyünk a kórházba.
Castle-t meglepte a nő reakciója az iménti viselkedésére. Arra számított, hogy jó adag letolást kap, amiért nem bírt a fenekén csücsülni, ehelyett pedig csókot kapott. Kezdte végleg tudomásul venni, hogy Kate Beckett talán örökre rejtély marad számára. Olyan rejtély amelytől soha nem akar megválni, és a maga titokzatosságában szereti a teste minden porcikájával.
Rick bólintott, majd a kapitány után indult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése