- Castle, mit művelsz? – kérdezte Kate, miután némileg összeszedte magát.
- Nyisd ki! – bökött a dobozkára Rick.
Kate mereven bámulta a bársonydobozt, de nem nyúlt érte. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette, ahogy a hegedűs férfi elhalad az asztaluk mellett.
- Nyisd ki! – ismételte meg Castle, bár a nyomozó viselkedését látva, kezdett egyre feszültebbé válni.
- Rick…
- Kérlek! – nézett rá esdeklő tekintettel az író.
Beckett remegő kézzel vette fel a dobozt, és lassan kinyitotta. Értetlenül nézett Castle-re.
- Mondhatni, kulcs a szívemhez, ami egyben a lakásomhoz is illik… – Kate még mindig értetlenül bámult a férfira – Arra gondoltam – magyarázta elbizonytalanodva Rick, aki láthatóan nem ilyen reakcióra számított – hogyha nem is költözöl hozzám, azért kulcsot még kaphatsz a lakásomhoz… Mit válaszolsz?
- Én…
- Tehát nem… – jött a felismerés Castle számára, és csalódottan horgasztotta le a fejét.
- Nem… Mármint… – a nyomozó nem találta a szavakat – Én azt hittem, hogy meg akarod kérni a kezem…
- Tessék? – kapta fel a fejét az író.
- A pezsgő, a zene, a bársonydoboz… Te mire gondoltál volna a helyemben?
- Komolyan azt gondoltad, hogy azok után, hogy nem akarsz hozzám költözni, egyből letámadlak azzal, hogy gyere hozzám? – nézett a nőre elkerekedett szemmel – Azért ennyire optimista én sem vagyok.
- Hál’ Istennek…
- Azért mondd, hogy, ha ne adj, isten egyszer arra vetemednék, hogy mégis csak megkérem a kezed, akkor nem így fogsz reagálni... Eléggé le tudod lombozni az embert.
- Akkor majd megpróbálok mosolyogni – viccelődött most már Beckett is.
- Helyes – mosolyodott el az író is – Most pedig térjünk vissza az eredeti kérdésre. Kathrine Beckett, elfogadnád-e ezt a kulcsot, mint zálogát annak, hogy akkor jöhess és mehess a lakásomban, amikor kedved tartja? – kérdezte huncut tekintettel.
- Igen – válaszolta Kate örömtől sugárzó arccal.
- Igen – kiáltott fel egy nő a kettővel mögöttük lévő asztalnál – Persze, hogy hozzád megyek… – mire az egész étteremben tapsvihar tört ki, amihez Kate és Rick is csatlakozott, miközben egyszerre tört ki belőlük a nevetés.
***
3 nappal később
Beckett az asztalának támaszkodva ült a fehér tábla előtt, és elmélyülten gondolkodott, miközben lassan kávét szürcsölgetett.
Castle – szokásához híven – Kate asztala melletti székben ücsörgött, miközben a legújabb játékával foglalatoskodott, aminek a neve slinky.
- Castle befejeznéd? – dörzsölte meg fáradtan a homlokát a nyomozó – Kezd a hangja az idegeimre menni.
- Kéne egy lépcső! – szólalt meg az író, miközben az egyik kezéből a másikba „folyatta” a laza rugós játékot – Úgy sokkal mulatságosabb lenne. Az Ace Venturában az egyik legjobb jelenet ehhez a játékhoz és a világ leghosszabb lépcsőjéhez kapcsolódik.
- Egyáltalán hol találtad? – adta fel a reményt Kate az oly nagyon áhított csendre.
- Alexis találta az egyik régi dobozában, és nekem adta.
- Felelőtlen lépés volt… – mire Castle csodálkozva nézett rá, de nem maradt ideje firtatni a dolgot, mert Ryan lépett a fehér táblához, és egy újabb fényképet helyezett el rajta.
- Ő kicsoda? – tette le az író az asztalra slinkyt, Beckett legnagyobb megkönnyebbülésére.
- Nora Ebbers – válaszolta Kevin, majd a kérdő tekinteteket látva, folytatta – Felkeltette a figyelmem Ebbers húgának vallomása arról az állítólagos drogtúladagolásról.
- Szerinted csak álca volt a túladagolás?
- Nem csak szerintem. Az egyik drogosztályos srác tartozott egy szívességgel, és utánanézett Norának, és kiderült, hogy újonnan megjelenő drog után nyomozott, és…
- Beépül a drogot osztó bandába – fejezte be a mondatot Castle.
- Neked muszáj mindig lelőni a poént? – kérdezte kissé sértődötten Kevin – De a lényeg, hogy igen.
- De ettől még lehetett baleset a halála – szólt közbe Kate – Nagyon sok beépült zsaru válik drogfüggővé…
- Nora nem – jelentette ki határozottan Ryan – A vőlegénye drogozott. Amikor Norával megismerkedtek, akkor elvonóra ment, de néhány héttel az esküvő előtt megint rákapott az anyagra. És három nappal az esküvő előtt túllőtte magát… Nora nyomozni kezdett az ügyben, és kiderítette, hogy egy új, sokkal erősebb drog került a piacra. Ekkor jelentkezett a drogosztályra, ahol kiváló eredményei révén tárt karokkal fogadták. Beépült, olyan infokat sikerült megszereznie, amik az osztálynak aranyat értek. De egy évvel ezelőtt holtan találták egy sikátor mélyén… A többit már ti is tudjátok: Ebbers nyomozni kezdett a lánya halála ügyében, és egy évvel később őt is holtan találják…
- Ryannek igaza van – csatlakozott hozzájuk Esposito.
- Nocsak… – fordult vigyorogva társa felé Kevin.
- Vak tyúk is talál néha szemet – mire Ryan arcára fagyott a mosoly, de hamar észbe kapott, és a keze ügyébe kerülő első tárgyat Espohoz vágta. A nyomozó egy gyors mozdulattal elkapta a baseball labdát, és csak azután folytatta – Ebbers tényleg nyomozni kezdett. Az Akadémián a titkárnője azt mondta, hogy Nora halálát követően nem lehetett ráismerni. Szétszórt lett, mindig elkésett az óráiról, végül az Akadémia nem hunyhatott tovább szemet a viselkedése felett, és elbocsátották…
- Ebbers húga azt mondta, hogy kilépett – vágott közbe Beckett.
- A nyilvánosságnak úgy tálalták a dolgot, mintha közös megegyezés lett volna…
- A szokásos diplomácia – szólt közbe Castle, miközben felállt, és Kate mellé sétált – Az Akadémia kirúgta a professzort, de magát továbbra is jó színben akarta feltüntetni.
- És – vette vissza ismét a szót Javi – a titkárnő emlékezett egy magas kopasz férfira, aki a professzort kereste. Majd miután közölték vele, hogy Ebbers kilépett, azután érdeklődött, hogy hol érhetné utol, mivel ő a húga férje, és mindenképpen beszélniük kell. És itt jön a lényeg…
- Ebbers húgának nincs férje – fejezte be a gondolatmenetet Rick.
- Öhm – Espo nem jutott szóhoz, majd összeszedte magát, de csak annyit volt képes kinyögni, hogy igen.
- Velem is folyton ezt csinálja – veregette hátba társát együtt érzően Kevin.
- A lényeg, hogy megkértem a titkárnőt, hogy segítsen összerakni egy fantomképet…
Megszólalt Ryan telefonja, aki gyors léptekkel indult el az asztalához.
- Ryan nyomozó… – vette fel a telefont – Igen?! Remek… Nem, küldje Beckett nyomozó e-mail címére… Igen, az lesz az… És Lee, köszönöm a gyors munkát… – helyére tette a kagylót, majd visszasietett a kíváncsian várakozó csapathoz – Leenek sikerült néhány fájlt visszanyernie a professzor meghajtójáról, amit továbbított Beckett e-mail fiókjába.
Kate a hír hallatán a gépéhez sétált, és leült az irodai székébe, Espo és Castle mögé léptek, és onnan kísérték figyelemmel a történéseket. Ryan pedig Castle székében foglalt helyet.
- Megjött az e-mail – kommentálta az eseményeket Beckett – Egyetlen fájl… Hát nem valami sok, de reméljük az információtartalma annál több – megnyitotta a fájlt, és hangosan felolvasta a tartalmát – Magyaro…
- Kösz nem vagyok éhes – kapott a szón Ryan.
- Nem Mogyoró, te tökkelütött – korholta társát Esposito, mire Kevin sértődötten fonta keresztbe a karjait – hanem Magyaro. mint Magyarország…
- Fiúk – dorgálta két társát Beckett – Muszáj nektek állandóan egymást húzni?
- Mit tehetnék? – tárta szét a kezeit Espo – Ha magas labdát ad, akkor azt le kell csapni…
- Lecsaplak én mindjárt…
- Valami gond van Ryan nyomozó – Esposito direkt megnyomta az utolsó szót – Gyere ki a hóra, ott elintézhetjük…
Castle, akárcsak egy teniszmérkőzésen, csak ide-oda kapkodta a fejét a két férfi között, mire mindketten nevetésben törtek ki.
- Ezt még visszakapod, ugye tudod? – fogadkozott Kevin.
- Állok elébe – mondta még mindig nevetve Javi.
- Na, ha sikerült megbeszélni a következő lányos este időpontját, akkor visszatérhetnék Ebbers meghajtóján talált fájlhoz? – nézett jelentőségteljesen a két férfira Beckett, mire két bólintás volt a válasz – Szuper… Tehát Magyarország Dobogókő, Kilátó 2012. július 5. 14:00.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése