A hotelben a digitális óra éppen 7:00-ra váltott, és hangosan berregni kezdett. Az ágyon még az imént mély álomban lévő férfi lassan mocorogni kezdett. Nem siette el. A szemét még mindig csukva tartotta, és úgy kezdett el az éjjeli szekrényen matatni. Néhány másodpercbe beletelt, mire kitapogatta az órát, majd egy jól irányzott ütéssel kikapcsolta pont akkor, amikor az 7:01-re váltott.
Kiszállt az ágyból, nyújtózott egyet, és néhány percig gyönyörködött a kilátásban. Ez a hotel volt az egyetlen Bécsben, mely a Duna partján helyezkedett el, fantasztikus rálátást biztosítva a folyóra.
Mély levegőt vett, majd a szoba közepén elhelyezett szőnyeghez sétált, és nekikezdett a reggeli tornájának, ami száz kétkezes, ötven-ötven egykezes fekvőtámaszból és száz váltott kezes felülésből állt. Amikor végzett, felvette egy tréningnadrágot és egy atlétát, magához vette mp3 lejátszóját, majd a szoba plasztik kulcsát a hátsózsebébe süllyesztve kilépett az ajtón.
A reggeli 8 km-es futást még bevetések alkalmával sem mulasztotta el sohasem. Ez volt az egyetlen olyan módszer, amely teljesen ellazította, és mindig minden részletet a helyére tett. A fülében csak megszokásból volt a füles, bár a kedvenc számai voltak rá feltéve, inkább csak azért kellett, hogy valami duruzsoljon, és megadja a ritmust.
40 perccel később – a kellemes reggeli hőmérséklet megtette a hatását – csuromvizesen lépett ismét a hotelszobába. Egyből a fürdőszobába sietett, és lezuhanyozott. A frissítő zuhany után a tükörhöz lépett, és elégedett mosollyal nézett végig kidolgozott felsőtestén. Megborotválkozott, majd az arcszeszért nyúlt, és azzal frissítette fel – az imént borotvával megkínzott – arcbőrét. Jobb kezével végigsimított az arcán, hogy lássa valóban tökéletesen sima lett-e. Az arcápolóért nyúlt, és bekente kopasz fejbőrét. Egyrészt mert pontosan tudta, hogy fejbőre legalább olyan ápolásra szorul, mint az arca, másrészt pedig szerette, ha fényesen csillog a napfényben. Élvezte, amikor egy nő megbámulta, majd másodpercekkel később zavarában lesüti a szemét.
Már hetekkel korábban megtervezte az akciót. Szinte már akkor tudott a találkozóról, amikor eldöntetett. Az időpont kevésbé érdekelte, most már persze igen. De ahhoz, hogy egy jól kivitelezett akciót hajthasson végre, az elsődleges kérdés a helyszín volt, és nem az időpont. Néhány nap alatt kiderítette, hogy hol lesz. Hihetetlen, de az alvilágban több a pletykás ember, mint bárhol másutt.
Felöltözött. Egy hosszú, világosbarna vászonnadrágot vett fel, egy ugyanolyan színű rövidujjas inget, aminek a baloldali részén egyértelműen a bécsi villanyművek emblémája díszelgett. A ruhához tartozott egy barna baseballsapka is. Nem szerette, ha el kell takarnia tökéletes fejbőrét, most mégis könnyedén megtette.
Az álcának tökéletesnek kell lennie. Az egyenruhát nem volt nehéz beszerezni. A cég egyik „hűséges” dolgozója néhány száz Euróért könnyedén megvált tőle. Sőt mi több, további ezer Euróért még a szolgálati kisteherautóját is kölcsönadta egy napra.
Fél tízkor lépett ki ismét a hotelből, és egyenesen a hotel parkolójában lévő Volvojához sétált. A kisteherautót néhány sarokkal arrébb parkolta le. Túlságosan is feltűnő lett volna egy hotel parkolójában.
Miközben a kisteherautóhoz tartott, az elmúlt napokon járt az esze. Néhány nappal korábban NY-ban megölte Ebbers professzort. Nem volt nehéz dolga. Elég volt néhány óráig szemmel tartania őt, és amilyen mázlista volt aznap, maga Ebbers adta a kezébe a lehetőséget, amikor éjnek évadján a parkba ment sétálni. Az első golyó csak arra kellett, hogy szenvedjen, és valljon, mennyit tud. Az öreg nem sokáig bírta, és elmondta, hogy senkinek nem beszélt a nyomozásának részleteiről, és minden adat, amit eddig összeszedett a gépén titkosítva van.
Miután a szívet ért lövés után meggyőződött, hogy meghalt a professzor, elment a lakására, és minden adatot törölt róla. Viszont a dobogókői események azt mutatták, hogy nem teljesen sikerült a tisztogatás. Tetszett neki a nyomozó. Vonzó, okos, és a legfontosabb, hogy szívós. Élvezte a küzdelmet. Az emlék hatására elmosolyodott. Mennyi mindent tudna kezdeni egy ilyen nővel. De pontosan tudta, hogyha legközelebb találkoznak, akkor már nem hagyhatja futni. Túl sokat tud, ráadásul látta is őt. Ez így veszélyes párosítás.
A Neutorgasse-n lefordult egy kis utcába, és már meg is pillantotta a Ford típusú kis teherautót. Leparkolt, majd átszállt a másik autóba. Épp kikanyarodott az utcából, amikor recsegve megszólalt a rádió.
- A Falkestraße 24-ben kisebb elektromos problémát jeleztek – jelentette a diszpécser.
- Itt a… – ránézett a műszerfalra a Sakál, és megpillantott egy 7 számot – …a 7 kocsi. Tíz percre vagyok az utcától.
- Rendben van 7 kocsi. Értesítem az ügyfelet, hogy nem sokára érkezik…
- Köszönöm – szélesen elmosolyodott.
A haverja remekül időzítette a balhét. Bár sejtette, hogy sérülések nélkül nem úszta meg, de jó pénzt kapott cserébe, ami bőven kárpótolta minden egyes elszenvedett ütésért.
A Falkenstraße-ra érve lassított, és egy üres parkolót keresett. Szerencséje volt, mert a délelőtti munkába menet elkerülhetetlen csúcsforgalma már lecsengett. Most csak néhány kocsi lézengett az utcában, és parkoló is volt, nem is egy. Megkereste az étteremhez legközelebbit. Kiszállt, és a kisteherautó hátsóajtajához sétált. Kivette a szerszámos ládáját, és elindult az étterembe.
Néhány perc után már gyöngyözött a homloka, az égbolt ma is legalább olyan meleget ígért, mint amilyen az elmúlt napokban volt. Sehol egy felhő, némi hűsítő esőt ígérve. Belépett az étterembe, és a légkondicionált helység minden betérő vendég számára megkönnyebbülést hozott a kinti hőséggel szemben.
Megállt az étterem közepén, és nem mozdult. Pontosan tudta, hogy hol van a probléma, de ha rögtön odamegy, az túl feltűnő lett volna. Meg kell tartania az álcát. Semmi feltűnés, semmi balhé. Egy pincér ütközött neki, leöntve őt jó néhány pohár üdítővel.
- Mit álldogál itt, maga féleszű? – dörrent rá a pincér.
Sakál erősen szorította a szerszámosládáját, és nagy önuralomra volt szüksége, hogy ne mosson be egyet ennek a pökhendi semmirekellőnek. Gyűlölte, ha lekezelik.
- Én… Csak… Rossz a villany – adta a hülyét, ami ugyan nehezére esett, de annál jobban alakított, hiszen remek színész volt. Ehhez a szakmához elengedhetetlen.
- Ott van – mutatott a hiba irányába – És ne legyen láb alatt, megértette?
- Igen, Uram!
Ráérősen sétált a díszpáholyhoz – ahol Fleischer és vendégei foglaltak mindig helyet – majd odahúzott egy széket, és megvizsgálta a szétszaggatott kábeleket. Elmosolyodott. A haverja alapos munkát végzett. Leszállt a székről, majd a főpincérhez lépett, és röviden vázolt a körülményeket, majd megkérte, hogy kapcsolja le a biztosítékot.
- Maga meg mit képzel? Odakint hőség van, és a vendégek hozzászoktak a kényelemhez. Oldja meg anélkül, hogy lekapcsolná az áramforrást!
- Nos, lehet, magát nem zavarná, de kétlem, hogy a vendégek örülnének neki, ha egy áramütött hulla világítana égők helyett… – szünetet tartott, majd még hozzátette – És szerintem a főnöke sem… – még be sem fejezte a mondatot, de már látta, hogy az említett megtette a hatását. A főpincér elsápadt, majd magához intette a legközelebbi pincért, és utasította, hogy kapcsolja le a biztosítékot.
- Fél órát kap! Nem többet!
- Köszönöm, Uram! Kérhetnék egy létrát is? – Újabb intés.
Néhány perccel később Sakál már a létra legfelső lépcsőfokán állt, és az álmennyezet egyik kis 70x70 cm-es kockáját tette arrébb. Amikor először tartott terepszemlét, nem hitt a szemének. Ekkora szerencséje csak neki lehet. Ha félretolja az álmennyezetet, akkor egy létrára állva, a szerszámos ládáját felhelyezve a mennyezet tető felöli oldalára, lentről senki nem láthatja, min ügyködik.
Átbújt a kis négyzet alakú lyukon, kinyitotta a szerszámos ládáját, és kivette a jól előre elkészített bombát. Elhelyezte, és aktiválta. Most már csak egy gombnyomás, és a levegőbe röpül minden. Vagy legalábbis az étterem. Kis hatósugarú bombát választott, nem akart nagy feltűnést. Abban viszont biztos volt, hogy a robbanást senki nem élheti túl. A terve a szó szoros értelmében bombabiztos volt.
Néhány perces szerelés után a villanyvezetékeket is megjavította. Negyedóra alatt kész volt, de a főpincér nem köszönte meg, hanem csak kitessékelte az étteremből, még borravalót sem adott. Sakál csak mosolygott. Néhány óra múlva bánni fogja, hogy így bánt vele.
Beszállt a Fordba, majd visszahajtott a Volvohoz. A Volvo csomagtartójában volt váltás ruhája, elővette, majd a Ford hátuljában átöltözött. Fehér vászonnadrágot és fehér inget vett fel. Az álruhát a sarokba hajította, a Ford kulcsait a zsebébe süllyesztette, majd beszállt a Volvoba. A napvédő krémért nyúlt, és bekente a feje búbját. Mégsem hagyhatja, hogy leégjen! Felvette a napszemüvegét, majd rückwärtsbe kapcsolt.
A legközelebbi Mc’Donalds Drive-hoz hajtott, vett egy McMenü Plus-t. BigMac, nagy krumpli, nagy kóla és majonéz. Megkapta az ajándékpoharát is, és elégedetten nyugtázta, hogy az új sorozatból már csak egy hiányzik.
Visszahajtott a Falkenstraße-ra, és keresett egy üres parkolót. Az étteremhez közel már nem talált parkolót, de 500 méterre volt még egy szabad. És mint kiderült, remek rálátás volt az étteremre. Az égiek vele vannak. Kinyitotta a Mc’Donalds-os papírtáskát és kivette a szendvicsét, és élvezettel majszolni kezdte. Evés közben sem vette le a szemét az étteremről. Ránézett a karórájára. Még 15 perc, és megérkeznek a célpontok. Kortyolt egyet a kólából, majd elővette a krumplit és a majonézt.
Az utolsó szem krumplit forgatta éppen a majonéz maradékába, amikor mozgolódás támadt az étterembe. Félretette a krumplit, majd az anyósülésen lévő távcsőért nyúlt. A szeméhez emelte, és ráközelített az ablakokra. Igen. A célpontok megérkeztek, és éppen elfoglalták a helyüket. A hátsó ajtón érkeztek. Nem akartak feltűnést kelteni. Sakál szélesen elmosolyodott. Minden az előzetes elképzelései szerint alakultak.
A kóláért nyúlt, kortyolt egyet. Még ad nekik két percet, hogy kényelmesen elhelyezkedhessenek, aztán pedig…
Az órájára nézett pontosan 13:00. A műszerfalon lévő távkapcsolóért nyúlt. Néhány másodpercig forgatta, végül megnyomta a gombot.
Fülsüketítő robbanás rázta meg az utcát. Az épület másodpercek alatt vált eggyé a földdel, és csak por és néma csend maradt utána.
A környező házakból szállingózni kezdtek az emberek, hogy megnézzék, vajon mi történt. És a korábbi csendet lassan káosz, és kiabálás váltotta fel. A távolban már hallani lehetett a tűzoltók szirénáját is. Sakál megvárta, amíg a rendőrség a helyszínre ér, és csak azután indította be a motort.
- Most pedig irány Róma.
Az osztrák autópályára hajtott fel, amikor bekapcsolta a rádiót. A legfrissebb hírek mentek.
„…Ma délután egy órakor bomba robbant Bécsben a Falkenstraße-n. Előzetes információk szerint szélsőségesek támadásáról van szó. A helyszínen van kollégánk, Uta Meier.
- Köszöntöm Kedves hallgatóinkat. Néhány perccel korábban fejeződött be a helyszínen a rendőrségi sajtótájékoztató, ahol Adam Doyle válaszolt az újságírók kérdéseire. Ebből hallhatnak egy rövid összefoglalót a következőkben.
- Mr. Doyle, mit gondol a Rendőrség, ki állt a támadás mögött? – kérdezte az egyik újságíró.
- Erről még korai volna bármit is mondani. Először a helyszínt kell tetőtől talpig átvizsgálni, akkor többet mondhatunk majd mi is.
- Előzetes információink szerint az étteremben alvilági körökben ismert három nemzetközi maffiafőnök volt jelen – vette át a szót egy újabb újságíró kolléga – Lehet, hogy ők voltak a célpontok?
- Erre nincs semmi bizonyíték – érezni lehetett Doyle hangján a zavart – Következő kérdés! – próbált témát váltani.
- A híresztelések szerint senki nem élte túl a támadást. Ezek szerint a három maffiafőnök is bennégett?
- Ezt sem cáfolni sem erősíteni nem tudom. Még nincs meg a lista, hogy kik lehetnek az áldozatok… – Doyle türelme a végéhez közeledett.
- Uram…
- Nem, nincs több kérdés – hárította el Adam.
- De, lenne még kérdésem…
- Sajnálom, a sajtótájékoztatónak vége!
- Mint láthatják a rendőrség a szokásához híven nem tud semmit, vagy egyszerűen csak nem hajlandó információt megosztani a lakossággal. Uta Meier jelentkezett…”
- Hármat egy csapásra! – vigyorodott el elégedetten Sakál, miközben kikapcsolta a rádiót – A főnök meg lesz velem elégedve!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése