Castle csalódottan vágta zsebre a telefonját. „Ez van, ha az ember segíteni próbál.” – gondolta csalódottan – „Én megmondom félig a megoldást, erre Javier még arra sem képes, hogy megmondja, hogy mi olyan ’érdekes’!”
Nagyot sóhajtott, majd lassan elindult haza. Amikor belépett a lakásba, szomorúan vette tudomásul, hogy senki nincs még otthon. Alexis még mindig a Kapitányságon dolgozott, Martha pedig az új színdarabjának próbáján segédkezett az újonc tanítványainak. Levette a zakóját, majd a konyhába ment. Kinyitotta a hűtőajtaját és bekukkantott. Néhány percig elgondolkodva ácsorgott, majd a hűtőajtajában álló tejszínhabos flakonért nyúlt. Lekapta a tetejét, majd szokásához híven a szájába nyomott egy kisebb adag habot. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és Alexis lépett be a lakásba.
- Szia Apa! – köszönt, majd amint meglátta a tejszínhabos flakont apja kezében, tudta valami baj van – Mi történt? Nem láttalak ma a Kapitányságon.
- Eljöttem – nézett szomorúan lánya szemébe, aki erre kérdőn nézett rá – Összevesztem Beckettel.
- Megint? – mosolyodott el megkönnyebbülve Alexis – Más újdonság?
- Nem, ez most komoly. Elküldött… Végleg…
- Mi történt?
- Beckett rájött, hogy nyomozok az édesanyja ügyében, és…
- És nem vette túl jó néven – fejezte be Rick helyett a mondatot Alexis – Ezen szerintem nincs mit csodálkozni.
- Igen, tudom, de én… – próbálta összeszedni gondolatait Castle – Én nem akartam az örökkévalóságig titkolni előle a dolgot. Csak addig, amíg nem találok valami új nyomot. Hisz te is tudod, mit mondott Smith.
- Igen, pontosan emlékszem. Csak addig garantálhatja Beckett életét, amíg nem nyomoz az édesanyja ügyében – Alexis látta a ’Pontosan!’ arckifejezést apján, így kissé szigorúbb hangon folytatta – De ez nem jelenti azt, hogy Beckettnek ettől kevésbé fájna az árulásod.
- De hát ő is haz… – próbált közbevágni Castle, és szokatlanul ismerősnek tűnt a helyzet, csak korábban nem épp ez volt a szereposztás.
- Nézd Apa! Beckett megbízott benned. Elmondta a legféltettebb titkait, megosztotta veled legfájóbb emlékeit. Függetlenül attól, hogy hazudott, bármi legyen is az – nézett jelentőségteljesen az apjára – tartozol neki annyival, hogy mindent elmondj, amire eddig rájöttél az édesanyja ügyével kapcsolatban – mivel látta apja kétkedő arcát, így még hozzátette – Bárhogyan is alakuljanak köztetek a dolgok.
- Igazad van – mosolyodott el Castle – Vajon kitől örökölted ezt a bölcsességet? Mert tőlem biztos nem – azzal egy puszit nyomott Alexis feje búbjára.
***
Esposito dühösen állt fel az asztalától, és indult el Ryanhez. Nem szokta ennyire félreismerni az embereket. Majd mikor meglátta Beckettet kijönni Gates irodájából, intett a fejével neki, hogy beszélni szeretne vele.
- Mondd, hogy találtál valamit – mondta szinte könyörögve Beckett – Különben a Gates a fejemet veszi.
- Éppenséggel van egy gyanúsítottunk. Épp a kihallgatóban vár.
- Hogyan? – kérdezte meglepetten Kate. Castle-lel folytatott vitája óta, nem igazán volt önmaga, és ez a munkáján is meglátszott.
- Kiderült, hogy a lány korábban Sam Parker volt, aki az anyjával és nevelőapjával élt együtt. A nevelőapja szerint zűrös természet. De kicsit jobban utánanéztem – majd Beckett kérdő tekintetét látva, kijavította az előző mondatát – Mármint a nevelőapjának néztem jobban a körmére.
- És?
- És két alkalommal letartóztatták molesztálás gyanújával, de mindkétszer még a tárgyalás előtt visszaléptek a tanúskodástól az áldozatok. Egyértelműen ez volt Carol titka, akarom mondani Sam titka. A naplója is ezt engedi sejtetni.
- Ez remek hír – Beckett hirtelen észbe kapott – mármint, hogy van gyanúsított. És honnan jött az ötlet, hogy a körmére nézz a pótpapának?
- Öööö… Megérzés – Esposito jobbnak látta, ha egyelőre hallgat Castle közbenjáró szerepéről – Csinálod? Vagy csináljam?
- Majd én megszorongatom – remélve, hogy ez majd elfeledteti vele a problémáit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése