- Na, mi van, mégis csak érdekel, hogy mit derítettem ki… – de a mondat közepén elhallgatott Lanie, és a korábbi sietős távozásból fakadó sértettségét aggodalom váltotta fel – Úristen, mit történt veled? Mintha egy vonat ment volna át rajtad.
- Úgy is érzem magam – válaszolta Beckett elszorult szívvel, és minden egyes apró részletet elmesélt Castle-lel való vitájáról – …és most végérvényesen elment – fejezte be elcsukló hangon.
- Annyira sajnálom…
- De miért neki áll feljebb? – kapott észbe Beckett, és ismét fellángolt benne a düh – Ő árult el engem. Ő kezdett bele ismét anyám nyomozásába a tudtom és beleegyezésem nélkül. Akkor...
- Szívem! A hallottakból nekem nem úgy tűnik, mintha te meg ártatlan bárány lennél.
- Ezt meg hogy érted?
- Szerinted Castle-nek hogy esett, amikor megtudta, hogy a részleges amnéziád ténylegesen teljes emlékezés? – világított rá a lényegre Dr. Parish.
- Az nem ugyanaz… – vágta rá Kate, majd néhány másodpercnyi szünet után folytatta – azzal nem őt akartam megbántani, hanem csak magamnak akartam időt adni…
Lanie hangosan felnevetett, majd Beckett megrovó tekintetétől kísérve próbálta rendbe szedni arcizmait.
- Először is – fogott bele a doktornő a magyarázatba – feltételezem Castle sem téged akart megbántani, amikor folytatta a nyomozást, hanem a te szavaiddal élve „időt akart adni neked”, hogy feldolgozhasd az elmúlt egy év megpróbáltatásait. Másodszor, honnan az ördögből kellett volna tudnia Castle-nek, hogy csak azért hallgattad el előle ezt az egészet, mert még nem készültél fel egy komoly kapcsolatra?
- Ha igazán szeretne, tudná…
- Az istenért Kate, ezt nem gondolhatod komolyan! – váltott szigorúbb hangvételre Lanie, ami nem igazán tetszett Beckettnek – Fordított helyzetben, hogy érezted volna magad?
- Mármint?
- Mármint – fogott bele a magyarázatba Dr. Parish úgy, mintha egy kisiskolásnak magyarázná, hogy 2x2, az 4 – Mármint tegyük fel, hogy egy görbe éjszaka mindketten többet ittatok a kelleténél, és az este végén te bevallottad, hogy őrülten – majd Beckett égnek emelkedő tekintetét látván megismétli a szót – őrülten szerelmes vagy belé. Erre másnap, amikor találkoztok, fogalmad sincs, hogyan viselkedj. Majd a helyzet megoldódik egy csapásra, mivel közli veled, hogy annyit ivott, hogy arra sem emlékszik, hogyan került az ágyába, nemhogy arra, miről is beszélgettetek aznap este. Majd pár hónappal később valahogy meghallod, hogy igenis emlékszik mindenre. Te mit éreznél?
- Hogy elárult…
- Pontosan! – és már kezdett örülni, hogy sikerült úgy megvilágítania a problémát, hogy Kate is felfogja a lényeget, de a következő pillanatban csalódnia kellett.
- De az teljesen más helyzet. Abban a helyzetben önző okokból hallgatta volna el a dolgot, ráadásul igen rossz kifogással. Még hogy sokat ivott… Én viszont…
- Látom, nem tudlak meggyőzni – vágott Beckett szavába Lanie, akinek sajnos be kellett látnia, hogy míg legjobb barátnője a gyilkossági ügyekben gyakran éleslátásáról ad tanúbizonyságot, addig az érzelmeket tekintve igen rövidlátó – Térjünk át a halott lányra.
- Találtál valamit? – kapott a szón Kate, érezve itt a lehetőség, hogy végre elterelje a beszélgetés fonalát Castle-ről.
- Igen, nagyon érdekes dolgot – azzal odament egy kis szekrényhez, kivett belőle egy pár gumikesztyűt, majd gyors léptekkel a boncasztalhoz lépett – Jobban megvizsgáltam a nyakát, és nem találtam rajta rostokat – majd jelentőségteljesen a nyomozóra nézett, várva a hatást.
- Ez miért lényeges? – kérdezte Beckett, miközben ő is a holttest felé hajolt, vizsgálgatva azt a részt, amelyre Dr. Parish mutatott.
- Azért lényeges – válaszolta Lanie, akit kissé meglepett, hogy kollégája nem látja a lényeget – mert ha valóban kötéllel akasztotta volna fel magát, akkor maradtak volna a nyakán a kötélből származó rostanyagok. De ilyen rostokat nem találtam. Amiből pedig az következik, hogy nem a kötél a gyilkos fegyver.
- Akkor mi?
- Ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy egy 2,5-3 cm vastag nagyon hajlékony tárgy, aminek a végén valami csatféleség van, olyasmi, mint az öved csatja – mutatott Kate övére Lanie – még hozzá egy nagyon egyedi öv, egyedi csattal, ami véleményem szerint leginkább egy csillaghoz hasonlít.
- Ezek szerint egy egyedileg gyártott, kb. 3 cm vastag öv lesz a gyilkos fegyver, és...
- És hacsak a lány nem volt bűvész, aki először megölte magát egy övvel, majd Houdini módjára felvarázsolta magát a kötél hurkába, akkor ez egyértelműen nem öngyilkosság volt – fejezte be Beckett helyett a mondatot Dr. Parish.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése