Castle: 2. fejezet

Castle napok óta most beszélt először Beckettel. Próbált távol maradni Kate-től, kevesebb időt tölteni vele, de nehezebben ment, mint gondolta volna. Jó volt újra hallani a hangját, mindannak ellenére, hogy fájt neki a nő árulása. Ha egyedül volt, és nem tudta mivel lekötni a figyelmét, mindig csak a következő szavak visszhangzottak a fejében: „Emlékszem…Minden…Egyes…Percre”. És a szavak, mintha minden egyes alkalommal tőrt forgattak volna a szívében. Töprengéséből a vele szemben ülő férfi rázta fel.

- Mr. Castle?!

- Tessék...? Ja, igen… Elnézést csak elgondolkodtam.

Miközben Rick próbálta újra összeszedni a gondolatait, a szemközti férfit tanulmányozta. Ha nem tudta volna, hogy a CIA-nak dolgozik, akkor azt mondta volna, hogy egy szimpla bankár, aki egy fontos tárgyalásra igyekszik. A neve Rhett Butler. Mikor meghallotta a nevet, jót mosolygott. Kíváncsi lett volna, hogy miért pont az Elfújta a szélből választott magának fedőnevet. Mert, hogy ez nem az igazi neve volt, abban teljesen biztos volt.

- Tehát azt mondja, hogy Johanna Beckett halálát követően, az ügyben nyomozni kezdett Christian Folke újságíró is, de néhány héttel később elgázolták egy a Johanna gyilkosságához közeli kávézóban?

- Pontosabban egy igen befolyásos ember után nyomozott, és az egyik szál Johanna Becketthez vezetett. A legjobb barátom volt – Castle most először vélt felfedezni a férfi arcán valamiféle érzelmet. De csupán néhány másodpercig tartott, és a következő pillanatban, mintha mi se történt volna, Rhett szenvtelenül folytatta – A halála előtti este felhívott, és azt mondta, hogy csak egy hajszál választja el attól, hogy a világ legnagyobb szenzációját írhassa meg.

- És nem mondott neveket?

- Nem. Óvatos volt. Sokévi tapasztalat révén tudta, hogy a telefont bárki és bármikor lehallgathatja. Én tanítottam rá, hogy soha semmilyen körülmények között ne bízzon meg egy elektronikai kütyüben – válaszolta némi büszkeséggel a hangjában.

- És személyesen? Egyetlen egyszer sem említette ezt a személyt? Vagy csak egy ráutaló dolgot, apróságot?

- Nem. Ebből a szempontból babonás volt. A cikk megjelenése előtt soha senkivel nem beszélt a folyamatban lévő ügyeiről!

- Ezt nem értem – Castle kezdett kijönni a béketűrésből az elutasító válaszok hallatán – a kapcsolatom azt mondta, hogy maga tud lényegi információval szolgálni Johanna Beckett halálával kapcsolatban. Ehelyett csak egy újabb elvarratlan szál, amelynek a végén egy újabb halott ember, akitől már semmit nem...

- Ne legyen ebben olyan biztos – vágott Castle szavába Butler – Chris halálát követően néhány nappal kaptam tőle egy levelet. Benne egy csomag megőrző kulcsával, és egy kódolt üzenettel. A kódolt üzenetet elég hosszú időbe telt megfejteni, de végül sikerült, és megtaláltam a megőrzőt. De Chris semmit nem bízott a véletlenre. A megőrző egy újabb kulcsot és rejtjeles üzenetet tartalmazott, amit sajnálatos módon a mai napig nem sikerült megfejtenem.

- És mit vár tőlem?

- Nos, az igazság az, hogy Chris imádta a szépirodalmat, és a második üzenet szépirodalmi művekkel kapcsolatos. Én mindig is gyenge voltam irodalomból. Esetleg magának jobban fekszik a dolog – azzal egy borítékot nyújtott át Castle-nek – A holnapi naptól egy titkos bevetésen veszek részt, így sajnos segíteni nem tudok. De mint mondtam, én már mindent megpróbáltam. Egyet kérek Öntől, Mr. Castle, ha megtudja, hogy ki áll az egész mögött, kérem mindenképpen tájékoztasson. Tudni szeretném, ki ölte meg a legjobb barátomat – kezet rázott Castle-lel, és mintha soha nem is találkoztak volna, a következő percben már ott sem volt.


Castle kinyitotta a borítékot. Végigfutott a szövegen, és el kellett ismernie, ez valóban kemény dió lesz.