Jelenben
- Castle! – kiáltott vissza Gates az elgondolkodott férfinak – Jöjjön már!
Castle levágta a kezében tartott telefonkagylót és rohanva indult a csapat után.
A kocsiban Gates tartott eligazítást rádión.
- Az egyes csapat megy hátulról, bekerítjük a házat. Kettes csapat jön velem, mi megyünk elölről! Mindenki csak akkor lő, ha én parancsot adok rá. – elvette a szájától a rádiót és hátra fordult – Castle, maga hátul marad. Nem szolgáltatunk támadási felületet.
Rick csak bólintott, de maga sem gondolta komolyan, hogy majd a kocsiban megvárja az ügy végkimenetelét. „Persze, hogy be fogok menni!”- szögezte le magában.
***
- Beckett! – a nyomozó erre felkapta a fejét. Még mindig a hideg padlón ült, a vállait már nem érezte a sok rángatás miatt. „Nem! Az nem lehet, hogy engem választott! Castle, elment az eszed?!”
- Esposito! – súgta kétségbeesetten. Nem akarta elhinni, hogy Castle képes volt őt választani a lánya helyett.
Ryan és Espo rontottak be a régi faajtón. Rögtön Kate-hez rohantak és levágták róla a bilincset és a kötelet. Felsegítették a földről. Javi bíztatóan biccentett, Ryan pedig kifújta magát. Beckett a hátuk mögé nézett, Castle-t kereste a szemével, de csak pár kommandós kolléga járkált a két férfi mögött. „Gyűlöl. Biztos, hogy gyűlöl! De akkor miért választott engem?!”- gyötörte a gondolat. Könnyek gyűltek a szemébe, de csak egy kérdés jött ki a torkán.
- Castle?
- Gates-szel ment Alexisért! – válaszolt gyorsan Ryan.
- Legalább is reméljük, hogy beválik a terv. – Espo odaadta Beckett-nek a fegyverét és a jelvényét, amit odakint találtak meg egy asztalon.
- Milyen terv? – döbbent meg Kate. Értetlenül nézett a társaira. – Castle nem választott?
- De igen, téged. – Javi válaszára a nyomozó szíve hatalmasat dobbant, viszont rögtön utána össze is facsarodott. – Úgy véltük, hogy téged ismeretlen helyre vitt...
- Igazunk lett. – szólt közbe Ryan.
- ...de akkor Alexis biztos, hogy egy Castle-hez közel álló helyen van.
- Hamptons. – vágta rá Kate.
- Igen. Odamentek most.
- Menjünk! – indult el határozottan Beckett.
***
Alexis a székhez kötve ült. A férfi a fürdőszobából lépett ki és ijesztő mosolyt villantott a lányra. Hallható volt a háttérből, hogy folyik a víz a csapból.
- Látod-látod. Apád nem melletted döntött. Be kell, valljam, engem is meglepett. – a lányhoz lépett és egyetlen mozdulattal letépte a ragasztószalagot a szájáról, mire Alexis felnyögött. Az arcán hatalmas könnyek csordultak le egymás után.
- Miért teszi ezt? – kérdezte elcsukló hangon.
- Mert megtehetem, és akkor miért ne tenném? – felvette a dohányzóasztalon lévő kést – Mondd, gyorsan csináljam vagy lassan, hogy gondolkozhass?
Hirtelen az oldalsó ablaknál elsuhant egy árnyék, amire a férfi rögtön felkapta a fejét. A fürdőszobában még mindig csorgott a víz.
- Mi a fene... – egyenesedett fel.
Alexis nem vett észre semmit a kint készülődő akcióból, csak lehajtotta a fejét és szívszaggatóan sírt. A férfi észbe kapott, hogy nem engedheti, hogy ilyen könnyen elkapják. Elvágta a lány lábát rögzítő ragasztószalagokat, majd a kezein lévőket is. Közben Lex mindkét kezét megvágta, de ez a legkevésbé sem hatotta meg elrablóját.
- Állj fel! – Maga elé rángatta a lányt.
Ugyanabban a pillanatban belökődött a bejárati ajtó.
- NYPD! – ordított Gates.
- Mindenki ott marad! Egy rossz mozdulat és elvágom a lány csinos kis nyakát... – közben a férfi Alexis nyakához nyomta az éles kést.
Gates mögött Sheldon emberei álltak és fegyvert tartottak a férfire, de nem volt tiszta a célpont – mivel Lex szolgált élő pajzsként – így lőni sem tudtak. Castle tűnt fel a hátuk mögött és pont rálátott a kisírt szemekre, amik összetalálkoztak a tekintetével. Le tudta olvasni lánya szájáról azt az egyetlen szót, ami elég volt, hogy azonnal odamenjen. „Szeretlek!”
- Jöjjön csak, Mr. Castle! – kiáltott a férfi – Nehogy kimaradjon a végjátékból.
Rick besétált az ajtón. Gatestől kapott egy dühös pillantást, de most ez sem érdekelte. Arra viszont figyelt, hogy ne legyen útban a rendőrök előtt, így mellettük állt, nem lépett beljebb.
- Engedje el, és akkor senki nem hal meg. Vége van! – mondta. Nyugodt volt, de nagy erő kellett, hogy elnyomja a hangjában rejtőző kétségbeesést.
- Akkor van vége, ha én azt mondom! – A férfi közelebb szorította a kést Lex nyakához, aki hiába próbált volna hátrébb hajolni de, túl erősen tartotta – így egy kövér vércsepp folyt végig a fémen. Alexis még gyorsabban zihált, azt hitte most lesz vége mindennek, itt fog meghalni.
Castle arca megrándult, a kezei ökölbe szorultak.
- Ne tegye! – emelte fel a kezét – Nem kell, hogy más bűne miatt még többen meghaljanak.
- Nem! – ordított a férfi, látszott, hogy enged a szorításán – Ezt nem értheti!
- Magyarázza el nekem. – kérte Castle, de közben Alexis szemébe nézett. Remélte, hogy a lány nem tervez semmit.
- Nem... – jelentette ki az előbbinél ijesztőbb nyugodtsággal a férfi.
Lex érezte, hogy még jobban gyengült a férfi szorítása és a kést is lentebb engedte. Ezt kihasználva gyomorszájon vágta a mögötte állót – aki ezzel összegörnyedt – és engedett a lendületnek, kifordult, hogy tiszta célpontot biztosítson a rendőröknek. Gates tüzelt. Vállon lőtte a férfit, aki hátraesett összetörve ezzel az üveg dohányzóasztalt. A rendőrök rögtön rávetették magukat. „Nem mozdul! ... Hasra! ... Le van tartóztatva!”
Castle rögtön a lányához rohant. Alexis a falnak támaszkodva ült, kezei még véreztek, ezért az ölében tartotta őket.
- Kicsim!
- Apu! – borult sírva apja karjaiba.
- Jól van, semmi baj! Vége van! – simította végig újra és újra lánya haját.
Beckett lépett be az ajtón szemeivel Castle-t kereste. Miután a rendőrök elvezették a gyilkost, akkor szúrta ki a földön térdelő férfit és a karjai között ülő lányt. Úgy vélte, most az lesz a legjobb, ha hagyja őket, és odakint megvárja, amíg mindenki megnyugszik.
- Ügyes voltál, kicsim!
- Egyből érettem, mit szeretnél, amikor telefonon beszéltünk. Tudtam, hogy így megtalálsz! – Lex már nem sírt, és már nem fogta olyan szorosan az apját.
- Igen. De azért az „Úgy vélem”-től kicsit egyértelműbb is lehettél volna! – ingatta a fejét Castle.
- Bocs, apu! – nézett fel mosolyogva – De abban az idegállapotban csak erre futotta...
- Az én lányom! – egy puszit nyomott a homlokára, majd amikor véletlenül a lány kezéhez ért, Lex felszisszent – Ezt be kell kötni. Gyere, kint vár egy mentő.
Rick a mentőhöz kísérte Alexist, aki – amikor meglátta, hogy Kate is ott van – megnyugtatta apját, hogy most már minden rendben, menjen és beszéljen Beckettel. Castle el is indult, de nem tudott elmenni a férfi mellett, akit éppen akkor motoztak meg, így odafordult hozzá. Brent hagyta, hogy Castle beszéljen vele, mielőtt beteszik a rendőrautóba. De a dühös író beszéd helyett egy hatalmas jobb horgot vitt be az előtte álló megbilincselt férfinek, akit csak Brent fogása mentett meg attól, hogy ne vágódjon neki a kocsinak.
- Ez rendőri túlkapás, nemde? – fordult gúnyosan Brenthez a férfi – Mr. Castle most intézte el a szabadlábra helyezésemet...
- Akkor mázli, hogy nem vagyok rendőr! – vetette oda neki Castle, mire még Gates is elmosolyodott. Brent elvezette a fickót az FBI autójához.
Rick megrázta az öklét, ami sajogni kezdett, de nem bánta. Visszanézett a mentő ajtajában ülő lányára – éppen a kezeit látták el – aki csak megrázta a fejét. Mire visszafordult, Kate állt mellette.
Hamarosan...
5x01 Fiction
5x01 Fiction
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése