Másnap reggel a tizenkettes kapitányságon mindenki tanácstalanul sétált el Beckett üresen álló asztala mellett. A nyomozót keresték a szemükkel, néhányan kérdőn néztek egymásra, mások csak tétlenül álltak meg Ryan nyomozóval szemben. Kevin csak felnézett, majd a fejét rázva belemélyedt a látszólagos munkájába. Lelkiismeret furdalása volt, mert úgy érezte, hogy miatta küldte el Gates a két legjobb nyomozót az őrsről. Hiába hívta Javi-t, nem vette fel a telefont. Munkába menet még Beckett-et is megpróbálta felhívni, de ő meg ki van kapcsolva, ezért úgy döntött, hogy eltereli valamivel a figyelmét.
- Elnézést! – szólalt meg egy férfi – Csomagot hoztam Beckett nyomozó részére.
Ryan felnézett a fickóra. Egy kék egyenruhás futár pislogott rá vissza.
- A szemben lévő asztal. Csak tegye le!
- Rendben. – bólintott – Köszönöm. – majd odasétált és komótosan letette a telefondoboz méretű csomagot az asztalra.
Gates kapitány – látva, hogy Beckett asztala körül van mozgás – kijött az irodából és Ryan mellé lépett.
- Ez meg mi? – kérdezte felháborodva.
- Csomag jött Beckett-nek.
- Miért nem irányította hozzám?
Gates meg sem várta, hogy Ryan válaszoljon, rögtön folytatta:
- Nem számít. Hamarosan itt a CIA embere és átveszi az egész ügyet...
- A CIA?
- Igen, Ryan nyomozó. Magával pedig még beszédem van. Nem mondott el mindent, és a jelentését is haladéktalanul kérem az asztalomra. – a kapitány elindult az irodájába – Jöjjön az irodámba!
Kevin felállt és nem szívesen, de követte a kapitányt.
***
Kate még ki sem nyitotta a szemét, már elmosolyodott, mert eszébe jutottak a tegnap este történtek. Onnantól, hogy csurom vizesen beállított Castle-hez egész odáig, hogy a hálószobában kötöttek ki összegabalyodva. Élete legjobb és legrosszabb döntését hozta meg ezzel, hiszen végre engedett a vágyának és Rick kezei közt kötött ki, de feladta anyja ügyét, amit annyi éven át próbált megoldani. Abban a szent pillanatban, amikor végre kinyitotta a szemét egyik döntését sem bánta. Még azt sem, hogy felmondott.
Nem találta maga mellett az este még olyan közel fekvő férfit. Kate szétnézett, de a saját ruháit sehol sem találta. Rögtönzött, így hát kivett egy férfi gatyát a szekrényből és Rick földön heverő ingjét húzta magára.
- Jó reggelt. – köszönt mosolyogva Castle, amikor meglátta a lépcsőn lesétáló nyomozót. Már nagyon régóta vágyott erre a pillanatra. – Jól áll a férfiruha.
- Nem találtam a sajátomat, gondoltam kölcsönveszem. – válaszolt szégyellősen Kate.
- Egész nyugodtan. Kávét?
- Kérek.
Rick köntösben sürgött forgott a konyhapultnál. Kitöltötte a kávét Kate-nek, aki közben leült vele szemben, majd kiszedte a rántottát a serpenyőből.
Kate belekortyolt a frissen főtt kávéba.
- Castle! – szólalt meg komolyan. Rick látva a nő feszült pillantását levette a hangot a tévéről, amiben a reggeli hírek mentek és várta, hogy mit akar mondani.
- Felmondtam.
- Castle csak pislogott és a félig felemelt pohár úgy maradt a kezében.
- Rick, mondj már valamit! – nógatta az ex-nyomozó.
- Először is... – sóhajtott Castle - ...megborzongok, ha Rick-nek hívsz. Annyira intim... Másodszor, ezután az éjszaka után vártam volna egy „Fantasztikus volt!” szerű mondatot, mert szerintem az volt. Harmadszor... – most elkomolyodott - ...megőrültél?! Hogy mondhattál fel?
Kate felháborodva pattant fel a székről.
- Te... – vett egy hatalmas levegőt majd kifújta – Először is, a tegnap este után szerintem már, nincs ami túl intim lenne, és ami egyébként szerintem is fantasztikus volt. És a francba is, tudom, hogy hülye döntés volt felmondani, de most azt hittem, hogy csak így szabadulhatok meg az ügytől. Most örülsz?
- Nem. – Castle odalépett a nőhöz, magához húzta és hosszan megcsókolta – Most már örülök. Ha úgy érzed, hogy jó döntést hoztál azzal, hogy felmondtál, akkor melletted állok. Nem megyünk csődbe anyagilag. – kuncogott az író.
Kate már nem figyelt rá. Még mindig körbefogta a férfi derekát, de már elnézett a válla felett.
- Figyelsz te rám egyáltalán? – hajolt elé.
- Te jó ég...
Erre már Rick is megfordult és ránézett a konyhapult felé rögzített tévére. Egy füstölgő épületet vettek a híradó kamerái, amit még mindig oltottak a tűzoltók. A kitört ablakokon dőlt kifelé a füst, még a környéken álló autók sem úszták meg a robbanás hullámának erejét.
A pulton megcsörrent Castle mobilja. A kijelzőn Javi képe villant fel.
- Castle. – vette fel a telefont, de Kate még mindig a tévére figyelt.
- Beckett elérhetetlen. Veled van? – kérdezte idegesen Espo.
- Igen, itt van. Láttad?
- Most nézem a híreket. Ha letettem a telefont azonnal indulok.
- Mi is. – erre Kate és Rick összenéztek. Ott a helyük.
- Ott találkozunk. – és ezzel le is tették.
- Ezt nem hiszem el. – rázta meg a fejét Beckett. Nem akarta elhinni az egészet, pedig a tévé képernyőén tisztán olvasható a tény: „Bomba robbant a 12es kapitányságon.”
- Ryan?! – Castle félve kérdezte. – Gates?! Túlélte egyáltalán valaki?
- Róluk semmi hír. Oda kell mennünk.
- Indulhatunk. – bólintott Castle és el is indult volna öltözni, de Kate megfogta a kezét.
- Tudod, mit jelent ez, ugye?
Rick csak nyelt egyet.
- Most már nem hagynak futni...
- Nem engedem, hogy bármi történjen veled. – húzta magához a férfi.
Ebben a pillanatban lépett be az ajtón Martha.
- Richard drágám itthon... – kezdte volna, de elhallgatott, amikor meglátta a konyhában ölelkező párt. Castle és Kate elengedték egymást, és csak hallgattak.
- ...vagytok? – fejezte be, de ránézett a tévéképernyőre – meglátta a füstölgő kapitányságról összevágott felvételt, alatta a nagybetűs felirattal - és ledöbbent.
- Mit műveltetek, drága fiam?! – Martha ledobta a táskát a kezéből.
Mielőtt megmagyarázhatták volna a történteket, újra nyílt az ajtó és most Alexis lépett be mosolyogva, de ő is megtorpant.
- Jó reggelt! – bökte ki végül Kate.
- Kate? – nézett végig a nyomozón, aki Castle ruháiban álldogált. Majd felhúzott szemöldökkel nézett az apjára:
- Xbox, mi?! – Elmosolyodott.
- Richard, elmagyaráznád nekünk is, hogy mi történt az elmúlt órákban, amíg távol voltunk? – Martha besétált a nappaliba.
- Majdnem meghaltam és... – kezdte Kate, de Rick félbeszakította.
- ...és felmondott...
- ...aztán itt kötöttem ki...
- ...de a levegőbe repítették az őrsöt, ezért most mennünk kell. – fejezte be Castle.
- Most már minden „világos”. – Martha nem úgy nézett ki, mint aki érti mi is történt. Némi várakozás után végül megszólalt:
- Na menjetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése