- Hogy mi? Most? – kérdezett vissza döbbente Castle.
- Legyen egy óra múlva abban a mélygarázsban, ahol a múltkor.
- De...
- És még valami, Mr. Castle. Beckett nyomozót ide ne hozza! – és ezzel le is tette.
Rick még a búgó telefonnal a kezében nézett Kate-re, aki értetlenül állt az események előtt és fel sem kellett tennie a kérdést, már jött a válasz.
- Smith. Találkozni akar – Castle úgy mondta, mintha még mindig nem akarta volna elhinni. Érezte, hogy valami megváltozott Smith hangjában. Tudta, hogy nem véletlen mondta neki, hogy Beckett-et ne vigye.
- Rendben, induljunk! – bólintott Kate és már el is indult az ajtó felé.
- Nem, Kate. – szólalt meg határozottan Castle – Neked maradnod kell.
A nyomozó lassan megfordult és elkerekedett szemmel nézett Rickre.
- A fenéket foglak odaengedni egyedül, Castle. – Kate felháborodottan pillantott a férfire.
- Apu, mi folyik itt? – lépett be az ajtón Alexis. Látszott rajta, hogy fáradt az előző esti ünneplés miatt – Min veszekedtek?
Pár pillanatig mindenki hallgatott, majd Rick szólalt meg végül.
- Találkozóm van – idegesen tekintett az órájára.
- Az a fickó az, igaz? – Alexis keresztbe fonta a kezeit. Kate felkapta a fejét a kérdésre. „Még Lex is tudott róla?” – ebből a gondolatból eszmélve nagyon csúnyán nézett Castle-re.
- Nem engem akarnak... Egyedül megyek és kész! – jelentette ki a férfi és elindult kifelé.
- Nem, Castle ez... – indult el utána Kate de Alexis félbeszakította őket.
- Kate! – szólalt meg felemelt hangon – Apának igaza van. Most bárki van veled, ugyanannyira veszélyben van, mint te. Eddig is bízhattatok abban az emberben. Ha azt mondja, hogy ne menj... Akkor azt jó okkal teszi. – Lex feszülten húzogatta a pulcsija ujját és látszott, hogy könnyek gyűltek a szemébe. Ő is érezte, hogy most nagyon komoly a helyzet.
Rick és Kate hosszú pillanatokig néztek egymás szemébe, majd a nyomozó engedett.
- Jól van – nyelt egyet és odanyújtotta a fegyverét a férfinek – Siess...itt várlak.
Castle biccentett miközben a Glockért nyúlt, még Alexis-re pillantott egyszer, aztán a két nő már csak a csukott ajtót figyelte.
***
Egy fél óra múlva Rick a nyirkos aszfaltlejárón sétált lefelé. A nadrágja szíjába csúsztatott fegyvert tapogatta, hogy biztos helyen van-e. Megnyugvással töltötte el, hogy meg tudja védeni magát. A távolban álló kocsikat kémlelte, sehol egy lélek és feltűnő csönd egy garázshoz képest. Hideg és párás volt a levegő, amibe benzin szag vegyült, Castle pulzusa nem hagyott alább, sőt ahogy járkált az autók között úgy egyre nőtt a feszültség benne, lélegzet visszafojtva koncentrált a sötét sarkokra.
Pár percnyi idegtépő sétálás után hatalmas levegőt vett és megnyugtatta magát. „Ha valaki a halálomat akarná, már lecsapott volna...” – gondolta, amikor lövést hallott a távolból, majd még egy követte. Kirántotta a hátánál lévő fegyvert, és kibiztosítva tartotta maga elé. „Mit művelek én?” – elmélkedett magában – „Nem vagyok rendőr...ha elkapnak Kate fegyverével a kezemben, hogyan magyarázom ki?” – Miközben ezen járt az esze ütemesen lépkedett az előbbi lövés irányába. Rutinosan – ahogy Beckett nyomozó tenné – az autókat használta pajzsnak. Tudta, hogy hamarosan odaér, ahonnan a lövéseket hallotta és ezzel arányosan már csak a saját szívdobogását érezte a torkában.
Pár autóval odébb végre meglátta. Rátartotta a fegyver csövét és így szólt oda a félhomályban földön fekvő férfinek.
- Uram? – félig kérdésnek, félig figyelmeztetésnek szánta.
- Castle? – nyögte alig érthetően a férfi.
- Smith! – jött a felismerés és Rick leengedte a fegyvert, odarohant a meglőtt emberhez - Mi történt? – kérdezte, majd eltette a fegyvert. Közben már elővette a telefonját, hogy segítséget hívjon.
- Nee... – kapta el Smith a telefont tartó kezet – Nem szabad.
- De meglőtték...
A férfit a mellkasa alsó részén találta el a golyó. Alig vérzett, de ez semmi jót nem jelentett és ezt Castle is nagyon jól tudta.
- Eljött hozzám... elvitte a papírokat...
- Ez már nem számít – rázta meg a fejét Castle – Segítség kell különben meg fog halni!
A férfi már nem teljesen volt magánál, de még egy erőtlen mozdulattal a zsebébe csúsztatta a kezét és egy kocsi kulcsot ejtett el félúton.
- Rendben – Rick rögtön értette, hogy mit akar Smith. Megnyomta a kulcson lévő gombot, mire három autóval arrébb felvillantak a lámpák. – Segítek! – „...hiszen maga is ezt tette...életben tartotta a nőt, akit szeretek.” – ezzel a gondolattal cipelte a kocsi anyósülésére a sebesült férfit. Még visszarohant a Smith mellett talált fegyverért és - a markolatot egy szövet zsebkendővel körbetekerve – a kesztyűtartóba dobta.
Padlógázzal indult el és így is fordult ki a garázsból. Egy fegyveres idegen állt a mélygarázst jelző táblánál, és amikor elhajtottak mellette – mintha Castle lassított felvételen nézte volna – látta a férfi dühtől eltorzult gúnyos mosolyát majd a következő pillanatban lövés érte az autót, kitörve ezzel a hátsó szélvédőt.
- Hogy az a... – bukott le Rick amennyire csak tudott.
Hátrafordult, de nem követte őket senki, az előző fegyveres fazon eltűnt az út széléről. Smith felnyögött és a mellkasához kapott. „Orvos kell neki...de nem mehetünk most kórházba. Hogyan magyaráznánk ezt meg? Ott rögtön megtalálná...” – futott végig pillanatok alatt Castle agyán.
Előkaparta a telefonját és Beckett-et hívta.
- Castle! Mi történt? – kérdezte idegesen Kate, mintha csak tudta volna, hogy valami baj történt.
- Orvos kell – hadarta Castle.
- Micsoda? Te...
- Nem nekem, de most nincs idő, Kate. Hívd Lanie-t és jöjjön a lakásomra! Mondd neki, hogy lőtt seb...
- Castle, ilyet nem...
- Kate! – kiáltott a telefonba – Csináld, kérlek! – majd Rick kinyomta, és a szélvédőhöz dobta a telefont.
- Tartson még ki, Smith – fogta meg a férfi vállát.
- Sajn... – hörögte a fél választ, nyelt egyet és megrázta a fejét – Sajnálom, fiam.
Castle annyira megdöbbent, hogy jó pár másodpercig nem is az utat figyelte. Nem értette az egészet, nem is akarta felfogni az előző mondatot. Még időben észbe kapott és gyorsan oldalra rántotta a kormányt így ki tudta kerülni az előtte éppen megálló terepjárót.
- Tessék? – súgta halkan, de a mellette fekvő férfi már elvesztette az eszméletét és a feje az ülésre hanyatlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése