„Ez csak egy rossz rémálom lehet. A gyilkos Castle-nél volt...és én ott ültem a kocsiban...” – futott át Kate agyán a felismerés, hogy mennyire mellényúlt, amikor azt hitte, hogy Rick épp együtt van Sheldon-nal. Szörnyűbbnél szörnyűbb gondolatokkal ostorozta magát, mire már a könnyek is összegyűltek a szemében.
Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg magára kapott valamit és végre bevágódott a kocsijába. Ugyanakkora kerékcsikorgással indult el, amilyennel megérkezett nemrég. Elővette a mobilját és Espo-t tárcsázta, aki két csörgés után fel is vette.
- Beckett! Hol vagy? – szólt bele dühösen – Legalább százszor hívtalak!
- Tudom. Úton vagyok a kórházba... – de amikor ráfordult a következő utcára fékeznie kellett. Hatalmas dugóba futott. – ...neeee! Hogy az a...
- Mi az?
- 22. teljesen bedugulva. Az istenit... – szitkozódott és megdörzsölte a homlokát.
- Mi most értünk ide Ryan-nel. Sheldon emberei mentek a lakásra és azt hiszem most értek be a mentők...mennem kell, mert itt útban vagyunk...
Beckett kétségbeesve hallgatta a társát, aztán a háttérből jövő kiabálástól teljesen padlót fogott. „...túl sok vért veszített...készítsék elő a műtőt azonnal...vérnyomás kilencven per hatvan...” – jöttek az információk.
- Ahogy tudsz, gyere. Le kell tennem. – és Espo kinyomta.
A világ száznyolcvan fokot fordult Kate körül. Megdörzsölte a szemeit, majd bekapcsolta a szirénát. Több szabályt szegett meg, mint eddig egy évben összesen. Már azért felfüggeszthetné a kapitány, amiért indokolatlanul használja a megkülönböztető jelzést, de éppen ez érdekelte a legkevésbé. A sor lassan kezdett lehúzódni, mindenki ahová épp tudott. Volt autó, amelyik a járdára állt fel, előrébb még össze is koccantak.
- Mi lesz már! – csapott a kormányra.
Lassan araszolt előre. Előrébb két gyalogos járőr próbált segíteni az autósoknak, mindezt azért, hogy Kate átjusson.
Pár perc múlva már a következő kanyart vette be, de úgy döntött, hogy nem kapcsolja ki a szirénát. Így gyorsabb! Úgy markolta a kormányt, hogy az ujjai már elfehéredtek. Próbált nem sírni, hiszen még semmi biztosat nem tud. Egyetlen gondolat járt a fejében, ami nem hagyta nyugodni sehogy sem: „Ott voltam! Ott voltam...csak fel kellett volna mennem hozzá...az én hibám, ha...”
***
Kate magán kívül rontott be a sürgősségire, ahol szokatlanul nagy volt a csend. Habár már fél óra is eltelt mióta Espo-val beszélt.
- Beckett! – kiáltott oda Ryan.
A két férfi a folyosó végén állt. Kate odasietett és türelmetlenül kérdezte.
- Castle?
- Most szedik ki a vállából a golyót. Rendbe jön.
Kate hatalmasat sóhajtott. Egész testében remegett, ami nem akart csillapodni még a jó hír hallatán sem. Akkor, amit a telefonban hallott a háttérből, az nem Castle körül zajlott.
- Hál’ isten – már nem bírt tovább állni, lerogyott egy fehér székre – Sheldon ügynök a lakásnál maradt?
Espo és Ryan összenéztek.
- Sheldon a műtőben van.
- Tessék? – Kate lassan felemelte a fejét – Őt is?
- Hasba lőtte a szemétláda, majdnem elvérzett. Castle-t a szomszéd találta meg egy székhez kötve pár lépésnyire Sheldon-tól. Castle azt mondta, hogy küldjünk rendőröket a Central Park-ba, mert a fickó azt állította, hogy sétál egyet. – magyarázta Javi.
- Találtak valakit?
- Senkit. De ezt sejteni lehetett...
***
Közben a sürgősségi egyes vizsgálójában összevarrták és bekötötték Castle vállát. Szerencsére nem ért fontos eret, sem csontot a golyó. Érzéstelenítés mellett könnyen ki tudták szedni, de mire elmúlt a hatása elég komoly fájdalmai lettek.
- Mr. Castle, a nővérkék elhelyezik egy kórteremben. Próbáljon pihenni! – mondta az orvos.
- Nem. – rázta meg kótyagosan a fejét – Mennem kell! – mutatott az ajtóra, amíg a másik kezét a nővér felkötötte.
- Fel sem bír állni, Mr. Castle! – nézett rá csúnyán az ügyeletes orvos.
- Nem maradok. – Rick csak kötötte az ebet a karóhoz – Elég időmet töltöttem már el itt! – és már fel is ült, bár kissé imbolygott.
Az orvos csak a fejét rázta és nagyokat sóhajtott. Nincs komoly baj, de megfigyelésre szerette volna bent tartani az írót, legalább addig, hogy a saját erejéből távozni tudjon.
- Van itt valaki, aki haza tudja vinni? – kérdezte végül.
- Kint vár rám két rendőr...
A nővér kiment szólni Esposito-nak és Ryan-nek, hogy lapátolják össze Castle-t, de valaki más jött be helyettük.
- Castle?! – lépett be az ajtón Kate.
A férfi felkapta a fejét, de szó nem jött ki a torkán. Annyira örült, hogy látja Beckett-et mégsem tudott neki semmit mondani. Lecsúszott az ágyról, kicsit bizonytalanul ugyan, de megállt. Kate odalépett és a kezét az író arcára tette, aki erre behunyta a szemét, de megszédült és az ágyban kapaszkodott meg.
- Haza tudja vinni Mr. Castle-t, Beckett nyomozó? – kérdezte az orvos.
- Persze. Intézkedem. – bólintott Kate.
- Mr. Castle, a fájdalomcsillapítók miatt kicsit szédülhet és aluszékony lesz. Jobb lenne, ha egy ideig pihenne. – tanácsolta az orvos, majd kisietett egy másik sürgős esethez.
- Gyere, segítek! – Rick szabad kezét átemelte a válla felett.
Beckett – mielőtt elmentek volna a kórházból – járőröket állítatott Sheldon kórterméhez. A nő állapotát stabilizálták, de nagyon sok vért veszített. Espo és Ryan visszamentek a kapitányságra beszámolni és jelentést írni Gates-nek.
Kate és Rick egy szót sem váltottak, egész addig, hogy a nyomozó nem ott fordult le, amerre Castle lakása van.
- Kate. Lehet, ki vagyok ütve, de azt tudom, hogy nem erre van a haza... – magyarázott Castle, de néha összefolytak a szavai.
- Tudom, Castle. Nem haza viszlek, mert a lakásod most bűntény helyszíne! – mondta Kate miközben egyenest az utat bámulta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése