- Miféle komplikációk? – kérdezte sürgetve Kate.
- Belső vérzése volt, ezért sok vért veszített – mindenki bólintott, hogy ezt már tudják – Az égési sérülések miatt is sok folyadékpótlásra van szüksége. Ezért teljes vért adtak neki, de nem bírta a keringése. Összeomlott. Azt mondják, hogy nem biztos... – Alexis nyelt egy nagyot – Csoda, ha megéli a holnapot.
- Te jó ég! – kapott a szájához Kate. Először Jenny-re gondolt, aztán arra, hogy még csak meg sem köszönte Kevin-nek, hogy megmentette az életét és erre már könnybe lábadt a szeme.
- Rick! – fordult az íróhoz – Menj, adj vért te is! Tegyünk meg mindent, amit tudunk. – törölte meg a szemét a nyomozó.
Castle magához húzta majd homlokon csókolta a nőt.
- Minden rendben lesz – mondta, majd elsietett a véradó szoba felé.
- Lanie? – kérdezte Kate.
- Már elindult vissza a ... – de Lex meggondolta magát, inkább nem szólította nagyapjának - ... Smith-hez.
- Értem. És Javi?
- Bent van Jenny-vel, nem akarja egyedül hagyni.
Kate-től csak egy bólintásra tellett. Leült Alexis-el a váróban lévő fehér székekre és csak meredt maga elé.
***
Martha a sebesült férfi mellett foglalt helyet. Egy nedves papír zsebkendőt szorongatott. Nagyon sóhajtott, így állva ellen az újabb könnyeknek.
- Miért, Alex? – a nő hangja újra elcsuklott - Miért? – újra kitört belőle a sírás.
Pár pillanatig csak ült így, majd felállt, hogy tiszta zsebkendőt hozzon magának. De mielőtt ellépett volna az asztal mellett, a férfi rekedten megszólalt.
- Martha...
A nő felkapta fejét és visszasietett az elég rossz állapotban lévő férfihez.
- Hozzak valamit? – Olyan áhítattal nézte a férfit, mintha az csak egy hete ment volna el és most csak épp alvásból ébredt – Fáj valamid?
- Vizet – nyögte „Smith”.
Martha már rohant is egy pohár vízért. Amikor visszatért vele, a férfi nyaka alá nyúlt és így segített neki inni egy-két kortyot. Nagyon rossz érzés fogta el a nőt, hiszen Alex nyaka és egész teste szinte égett a hőtől.
Rögtön a fia telefonjáért nyúlt és tárcsázta Kate számát, de mielőtt elindította volna a hívást, a férfi megfogta a kezét.
- Martha... – nehezére esett a beszéd, sűrűn kapkodta a levegőt, de nagyon aprókat lélegzett csupán - ...nagyszerű fiút neveltél... – a mondat végére köhögés fogta el.
- Sssh – csitította Martha, de újabb könnyek gyűltek a szemébe – Pihenned kell. – ezzel végigsimított a férfi kezén és Richard dolgozószobája felé vette az irányt.
Kate már az első csörgés után felvette.
- Minden rendben, Martha? – kérdezte megelőzve a nőt.
- Nem, nem – rázta meg a fejét, pedig tudta, hogy ezt Beckett nem látja – Nagyon magas láza van...
Nem jött válasz a vonal másik végéről. Amit pedig Martha nem láthatott, hogy Kate a tenyerébe temette az arcát. Fogalma sem volt róla, hogy mi tévők legyenek.
- Lanie már úton van – mondta végül.
- Az nem elég – Martha hangja komolynak és határozottnak tűnt – Te is tudod, hogy kórházba kell szállítani különben...
Kate pontosan tudta, hogy Martha miről beszél. Tisztában volt vele, hogy Rick apja meghalhat, ha nem segítenek rajta hamar szakszerűen, egy kórházban. De biztos volt viszont abba is, hogy ha ezt a döntést Castle nélkül hozza meg, akkor a férfi képes és még valami őrültséget tesz.
- Lanie segít, csak tarts ki – mondta, és remegő kézzel letette a telefont. Ebben a pillanatban ért oda hozzájuk Rick. A véradóban kapott ásványvízét odanyújtotta Kate-nek, majd leült, kezére szorítva a kötést.
***
- Mióta ilyen forró? – kérdezte idegesen Lanie, amikor visszaérve megvizsgálta a férfit.
- Mikor elmentetek még nem volt láza. Nem lehet több, mint egy órája.
- Már az is túl sok – Dr. Parish hangjából düh és aggódás egyszerre csengett ki majd inkább a feladatra koncentrált – Van jég itthon?
- Igen – Martha nem várta meg, amíg a doktornő kéri, hogy hozza, már ment is érte.
Mikor visszaért a tálcára pakolt jégkocka csomagokkal, letette Lanie keze alá.
- A mellkasa köré, tarkójára és a csuklóira kell raknunk ezeket.
- Segítek – bólintott Martha és kapkodva a megadott helyekre pakolták a jeget. A férfi fejére még került egy vizes ruha.
- Ettől többet nem tehetünk - sóhajtott Dr. Parish.
- Kopogtak, mire mindketten összerezzentek.
- Várunk valakit? – kérdezte gyanakodva Lanie.
- Nem – válaszolt Martha.
***
Castle, Beckett és Lex még mindig a váróban ültek. Espo lépett ki az egyik vizsgálóból és feléjük sietett.
- Jenny? – kérdezte aggódva Alexis.
- Kiütötte magát. Alszik – Javi végignézett a csapaton. Látva Lex és Rick kezét Kevin után érdeklődött – Ryan?
- Senki nem mehet be hozzá, folyamatos megfigyelés alatt van. Az elkövetkezendő huszonnégy óra döntő. – magyarázta Kate, de megcsörrent a mobilja és Lanie telefonszámát jelezte a készülék.
- Lanie?!
- Kate! Jobb lenne, ha hazajönnétek! – mondta feltűnő nyugodsággal Dr. Parish.
- Mi történt? – bukott ki a kérdés Kate-ből, mire Rick felkapta a fejét.
- Gyertek – és a vonal megszakadt.
Kate kétségbeesve fordult szerelméhez, aki szavak nélkül tudta, hogy valami baj van otthon. Valami az apja állapotával kapcsolatosan.
- Hozzuk be! – kérlelte a nyomozó – Kórházban kell ellátni! - Nagyon nem kellett erőlködnie, mert Castle is erre az álláspontra jutott magában. Most apja életben tartása mindennél fontosabb.
- Menjünk – pattant fel Castle.
- Én is megyek! – ugrott fel a helyéről Alexis.
- Ne, kicsim. Maradj. Behozzuk, de idejövet már nem lesz hely a kocsiban. – Az író megölelte lányát és Kate-el együtt elsiettek. Rick nem csak a kocsiban lévő helyek miatt aggódott, de ha esetleg már elkéstek, nem akarta, hogy Lexis lássa, ahogy a halott nagyapja fekszik az otthonukban. „Az eddigi események is elég szörnyűek már számára...”
Javi támogatóan a lány vállára tette a kezét. „Ez az egész egyre csak rosszabb lesz.” – gondolta Lex.
Castle és Beckett az összes sebességkorlátozást átlépve hajtottak hazafelé. Mikor a lakáshoz vezető útra fordultak – az út másik végén egy villogó jármű fordult le – már nem látták a mentőt.
Felrohantak a lépcsőn. Rick elől, Kate néhány lépéssel lemaradva, de mindketten megtorpantak, amikor a bejárati ajtót nyitva találták. Martha-t meglátva határozottan léptek be.
- Mr. Castle! – szólalt meg egy ismeretlen férfihang – Le van tartóztatva!
Mielőtt Rick a hang irányába fordult volna már kattant is a kezén a bilincs.
- Hogy...mi... – kapkodta a fejét a férfi.
- Kik maguk? – kérdezte felháborodottan Kate a három öltönyös férfitől – És milyen alapon tartóztatják le?
- A CIA-től jöttünk, Beckett nyomozó és nincsen abban a helyzetben, hogy kérdezősködjön.
- És én? Nekem jogom van tudni, miért csuknak le! – vetette oda dühösen Castle.
- Megtaláltuk a lenti autóban a fegyvert, amivel lelőtte a korábban még az asztalon fekvő felettesem. Joga van hallgatni, szóval tegye azt!
- Uram! A többiekkel mi legyen? – kérdezte a másik CIA ügynök Kate-re és Lanie-re mutatva.
Mielőtt a rangidős ügynök válaszolhatott volna – és mindenkit bezsuppoltat egy zárkába – Castle szólalt meg előbb.
- Kényszeríttetem őket. Fegyverrel. Nincs közük ehhez! – mondta az író miközben az ajtó felé léptek.
Kate álla leesett a döbbenettől és meg sem bírt mozdulni. Teljesen lefagyott, Martha-ra nézett, aki a kezei közé temetett arccal rázta meg a fejét.
- Igazán? Fegyverrel? – hitetlenkedett a CIA-s – Mégis milyen fegyverrel?
- Beckett nyomozó fegyverével – mondta Rick és Kate-re nézett. Megrázta a fejét, jelezve, hogy ne ellenkezzen. A nő halálra vált arccal nézett vissza rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése