Már épp kérdőre akarta vonni Castle-t, amikor kivágódott az ajtó, mire mindketten felkapták a fejüket. Egy magas ösztövér férfi vágtatott be a lakásba, és egyenesen az író felé vette az irányt.
- Bill – állt fel Castle a kanapéról – én annyira saj… – nem tudta befejezni a mondatot, mert a férfi két lépéssel előtte termett, és egy balhoroggal eltörte az orrát.
- Ha te nem lennél, akkor ez sosem történik meg Susival – ordította magánkívül Bill.
Beckett már intett volna két rendőrnek, hogy vezessék el az áldozat férjét, amikor egy ismeretlen hang megállásra késztette a mozdulatát.
- Brent, More vigyék ki innen ezt az úriembert, és tanítsák meg neki a jó modort – vette át egyből az irányítást egy barna hajú, a húszas évei végén járó nő – Magyarázzátok el neki, hogy mi jár azért, ha egy helyszínen egy kollégát bántalmaz. Aztán irány kikérdezni a szomszédokat – mire a két említett két oldalról karon ragadta, és kivezette Billt a lakásból.
- Maga meg ki az ördög? – kérdezte Beckett, és még csak nem is leplezte a hangjában megbúvó ingerültséget – Tudtommal ez az én helyszínem!
- Csak volt. De amióta minden tévécsatorna a pancser new york-i rendőrség tehetetlenségéről harsog, azóta már nem. Egyébként pedig Sheldon a nevem, Amy Sheldon az FBI-tól. És maga?
- Beckett, Kate Beckett – válaszolta morcosan a nyomozó, akinek nem igazán tetszett az új felállás. Köhintést hallott. Ránézett Castle-re és észbe kapott – Ő pedig…
- Richard Castle, az író.
- Na persze a sajtótájékoztató – sütötte le a szemét Castle, miközben fájó orrát tapogatta.
- Oh, nem. Imádom a könyveit – válaszolta lágyabban Amy. A hangnemben bekövetkezett változás Beckett figyelmét sem kerülte el – Nagyon régóta szerettem volna megismerni – Majd odafordult az egyik rendőrhöz – Hozzon jeget Mr. Castle orrára.
- Szólítson csak… – de mielőtt még befejezhette volna a mondatot, elkapta Beckett pillantását, így a „Ricknek” szó átmeneti köhögési rohamba csapott át.
- Tartsa ott, amíg jön valaki és a helyére rakja – nyomta Castle kezébe a rendőrtől kapott tasakot Sheldon, majd Beckettre nézett – És most pedig Pewell nyomozó…
- Beckett – javította ki Kate, majd hogy levezesse a bosszúságát, és megtorolja az előbbi „Szólítson csak Ricknek” mondatot, Castle-hez fordult, és egy mozdulattal a helyére rántotta az orrát.
- Ááááááá – ordított fel Castle – Óvatosabban az istenért – korholta társát az író, majd lejjebb vette a hangját úgy, hogy csak a nő hallja – Ezt most élvezted, ugye?
- Nem is sejted, mennyire – súgta vissza a férfi fülébe egy mosoly kíséretében.
- Szóval Pewett – hívta fel magára ismét a figyelmet Sheldon – Elmondaná, hogy mit tudnak eddig?
„Már csak ez hiányzott! Egy újabb ügynök a nyakamra” – emelte égnek a tekintetét Beckett, de vett egy mély levegőt, és összefoglalta az addig összegyűjtött információkat.
***
- Asszonyom, nem lehetne…?
- Nem, Beckett! – válaszolta Gates némi együttérzéssel a hangjában – Sajnálom, de a Rendőrfőnök elvette tőlünk az ügyet. Persze továbbra is dolgozhatunk rajta, de a főnök Sheldon.
- De hiszen csak egy öreg hölgy beszámolója volt az egész…
- Ami miatt most egy egész város pánikol – váltott szigorúbb hangnemre – Ez történik, ha nem megfelelően informálódik a sajtó. A lényeg, hogy bármit kérjen Sheldon, együttműködik vele, értette?
- Igen, értettem – majd Gates kérdő pillantására még hozzátette – Asszonyom.
Kissé erősebben csapta be Beckett a kapitány irodájának ajtaját, majd a kávégéphez ment. Készített egy csészére valót, és miközben várta, hogy a forró ital megnyugtassa, a szoba ablakához sétált. Belekortyolt a kávéban, és úgy figyelte, amint az újonnan érkezett FBI ügynökök a fehér táblát a sarokba tolják, és helyére modern kütyüket tesznek. Naná, hogy Castle is ott sündörgött. A férfi kérdésekkel ostromolta Sheldont, aki viszont láthatóan cseppet sem bánta a dolgot. „Mint egy kisfiú a játékboltban. Most aztán elemében érezheti magát” – fordított hátat a duónak. Ryan és Esposito lépett hozzá.
- Most igazán megtarthatnánk ezek a hipermodern eszközöket – szólalt meg Ryan, de amint elkapta Beckett szúrós pillantását, gyorsan hozzátette – Bár ami igaz, az igaz. A fehér táblánk könnyebben kezelhető.
- A szomszédoktól megtudtatok valamit?
- Semmit – vett le a polcról egy csészét Espo – Senki nem látott semmit. De lehet, hogy a két meláknak – biccentett a fejével Brent és More felé – többet sikerült megtudnia.
- Ugyan már, Espo! Semmivel sem jobbak nálatok – nyugtatta meg társát Beckett.
- Húh, ezek az eszközök?! – robogott be Castle áradozva, majd a csapat arckifejezését látva visszavett a lelkendezésből – Fele annyira sem jók, mint Shaw ügynökéé voltak.
- Pewett! – jött a másik szobából Sheldon hangja, mire a három férfi három irányba fordult, hogy elrejtsék mosolyukat.
- Kezdődik – sóhajtott fel Kate.
Kiitta a maradék kávéját, és magára hagyta Espoékat.
- Miben segíthetek – erőltetett mosolyt az arcára Kate.
- Maga és Castle között van valami?
- Tessék?! – döbbent le Beckett.
- Jól hallotta a kérdést – nézett rá az ügynök komolyan.
- Nem, én… – dadogott Kate. „De hiszen még csak néhány órája érkezett! Ráadásul Castle az ügy koronatanúja”
- Remek – mondta mosolyogva Sheldon – Akkor gondolom, nem zavarná magát, ha egy kicsit jobban megismerném… Tudja annyira régóta szerettem volna vele találkozni – indult el a szomszéd szobába – És végre itt az alkalom…
Beckett csak állt, és szóhoz sem jutott az elképedéstől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése