- Ugyan Kicsim. Dehogy halok meg! – nyugtatásképp megölelte volna lányát, de Alexis ellépett és dühös, de könnyes szemmel nézett apjára.
- Tudom, mikor készítenek szövettani vizsgálatot, apu. Ne nézz gyereknek! Mond el mi ez az egész! Azonnal!
Castle csak egyik lábáról a másikra állt, fogalma sem volt róla, hogy Kate pár lépésnyire mindent hall és lélegzet visszafojtva várja, hogy az író valami megnyugtatót mondjon.
„Hát ezért járt annyit a kórházban...én pedig megvádoltam. Alaptalanul.” – gondolta magában Kate, aztán ráeszmélt – „...ezért kérdezte, hogy vigyáznék-e Lex-re. Már akkor tudta. Hogy titkolhatta ezt ennyi ideje?”
- Igazad van, Alexis. Akkor akartam elmondani mikor már biztosan tudni az eredményt, de a lányom vagy, akit mindennél jobban szeretek, így jogod van hozzá...
A lány ijedt tekintettel nézett az apjára, Beckett kezében pedig alig állt már a kávéspohár.
- ...a szokásos szűrővizsgálatok után kiderült, hogy találtak valamit a tüdőmön...
- Pewett! – kiáltott fel Sheldon – Jöjjön csak!
Rick is hallotta a szólítást, de nem vett róla tudomást, mert azt hitte, hogy Beckett az asztalánál van még mindig. Kate letette a kávéját az első helyre, amit talált és elsietett az FBI-nak berendezett iroda felé.
- ...de még semmi nem biztos, Kicsim. – Castle próbált a lehető legoptimistábbnak tűnni – Ha a szövettan pozitív lesz, akkor is jó hír, hogy nincsen áttét, így van még esély.
Alexis arcán legördült egy újabb könnycsepp. Kinyújtotta a kezét és megölelte apját.
- Ugye negatív lesz? Az lesz, igaz? – fúrta bele arcát a férfi mellkasába.
- Igaz. – bár ő ebben egyáltalán nem volt biztos, de nem mondhatott mást.
***
Kate az irodában állt, a mutatóujjával a száját piszkálta és csendben meredt maga elé. „Ez nem lehet igaz! Miért történik ez most? Miért pont vele? Nem érdekel, ha nem kaphatom meg. Azon túlteszem magam...de, hogy bármi baja essen...vagy esetleg...” – magában vívódott, közben figyelmen kívül hagyva az éppen magyarázó FBI ügynököt.
- ...szóval ezeket szedték össze az embereim. – fejezte be a gondolatmenetét Sheldon. – Mit gondol, Pewett?
- Beckett. – lépett be Castle is, miután elbúcsúzott Alexis-től.
Kate erre már felkapta a fejét. Hatalmas, könnytől csillogó szemekkel nézett Rick-re. A férfi mit sem sejtve ennek okáról csak kedvesen mosolygott.
- Khhm... – köszörülte meg a torkát Sheldon.
- Mit találtak? – lépett közbe Castle.
- Mint az előbb már említettem, minden lakásból hiányzik valami apróság. A hozzátartozók értékei, amik lehetnek kisebb tárgyak vagy vannak nagyobb értékek a gyűrűtől egész a fém örökmozgóig. Ki visz el ilyeneket? És minek? – csapta le az aktát az ügynök.
- A sorozatgyilkosoknak különösen ésszerű, számukra már-már logikus magyarázatuk van minderre. Csak meg kell találni. – Castle ránézett Kate-re, mintha neki magyarázná, de a nyomozó úgy festett, mint aki teljesen máshol jár, csak pislogott.
- A tárgyaknál még fontosabb, hogy mi alapján választ. Ha az emberünk olyan okos, akkor ebben is kell, hogy legyen logika!
- Főnök! – lépett be Brent – Castle szomszédja felébredt az altatásból.
Rick jobbnak látta, ha nem megy be a kórházba. Egyébként is látta eleget a helyet az elmúlt három hétben, de most inkább Bill szolgált fő indokként. Hiszen Susan férje biztosan a nő mellett van, és nem akar újabb összetűzést vele. Kivárja, amíg csendesednek a dolgok. Ezzel Sheldon ügynök is egyetértett. Hiába élvezte a munkát Castle-el, de kórházi csetepatét ő sem akart, főleg, hogy a rendőrség így sem a legjobb színben tűnik fel a civil lakosság körében.
Susan kikérdezése nem hozott túl sok eredményt, hiszen a férfi arcát már ismerik és a nő is csak arra emlékszik. Plusz, hogy azt akarta, engedje be a lakásba a pótkulccsal, mert valami távoli rokona a Castle családnak és meglepetésnek szánja a dolgot.
A kapitányságra visszaérve Castle már nem volt ott, hazament.
- Pewett! – rázta meg Sheldon a nyomozó vállát – Maga olyan, mint egy zombi. Menjen haza! – majd elindult kávéért, mintha azt tervezné, hogy egész este bent lesz az irodában. De még visszaszólt Beckett-nek: - Ez parancs!
Kate-nek most csak egy dolog járt a fejében. Beszélnie kell Castle-el!
***
Castle korán kelt, hogy kávét vihessen be az őrsre, mielőtt bemegy a kórházba. „Már megint!” – gondolta, amikor kilépett az ajtón.
Mikor kilépett a liftből, az asztalán könyöklő Beckett-et pillantotta meg először. Úgy nézett ki, mint, aki egész este nem aludt. Pont úgy, mint akinek szüksége van egy kávéra...még egyre!
- Jó reggelt! – lépett oda hozzá és letette a papírpoharat. Bepillantott az irodába, ahol Sheldon rendezgette magát. Azt sem tudta már, hogy hogyan üljön a kijelző előtt. – Egész éjjel bent voltatok? – kérdezte.
- Ő igen. Én csak korán jöttem be. – Kate belekortyolt a kávéjába. Felállt és elindult Sheldon kihelyezett irodája felé – Nem jössz? – nézett hátra.
- Nem. Igazából még van egy kis elintéznivalóm. – és az író már araszolt is a lift felé.
Kate csak bólintott, hiszen rájött miről van szó. A tegnapi beszélgetés ugrott be neki: „...holnap – azaz ma – meg kell ismételni a vizsgálatot!”- idézte fel magában.
„Most vagy soha!”- Beckett határozottan nyitott be az irodában üldögélő Sheldon-hoz.
- Végre valaki! – pattant fel az ügynök.
- Sheldon ügynök! Tudna nélkülözni egy órára? – kérdezte sietve Kate.
- Oh, hogy ezért jött. – Sheldon csalódottnak látszott – Végül is egy éjszakát ültem itt egyedül... – legyintett – Egy óra!
- Köszönöm! – biccentett a nyomozó és már be is csapta maga mögött az ajtót.
***
Ez a vizsgálat meglepően gyorsan lezajlott, az előzőekhez képest. „Kár, hogy az eredmény nem ilyen gyors.” – morfondírozott magában Castle, amikor kezet rázott az orvosával.
- A legjobbakat reméljük, Mr. Castle! – búcsúzott Dr. Weis miután kiléptek az ajtón.
Rick alig tett meg pár lépést, a nővérpultra támaszkodva egy ismerős, de annál gondterhesebb arc várt rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése