Castle lassan letette a kezéből a flakont.
- Ki maga és hogyan jutott be? – kérdezte nyugodt hangon, habár a pulzusa már a plafonon volt.
- Nem teljesen lényegtelen? Maga a nagy bestseller író. Találja ki. – A férfi a nappali legtávolabbi pontjában állt.
- Mit akar tőlem?
- Elmagyarázom mi a gond, Mr. Castle. – a férfi közelebb lépett – De előbb dobja ide a telefonját! – Rick tétovázott – Most!
Castle kihúzta a jobb zsebéből a telefonját és odadobta a férfinak, aki elkapta, a földre dobta és rátaposott a készülékre. Az író feszülten figyelte, hogy mit művel a nappaliban álló idegen és fogalma sem volt róla, hogy mit akarhat tőle. Viszont fegyvert nem látott nála. „Talán el tudnám kapni, ha közelebb kerülhetnék hozzá.” – gondolta.
- Tudja, nagyon kedves szomszédai vannak, Mr. Castle. Nagyon készségesek! – „Egy szomszéd engedte volna be?!”
- Választania kell, Mr. Castle! – vetette oda gúnyosan, majd folytatta – Nem jöttem ám üres kézzel. A fürdőszobában hagytam egy kis ajándékot. Legközelebb ne hagyjon pótkulcsot a kedves fiatal hölgynél a szomszédban! – Castle agyán átfutott a gondolat, hogy a mindig mosolygós Susan, a szomszédból, most holtan fekszik a fürdőben – ki fogok sétálni azon az ajtón... – folytatta a férfi és bejárati ajtóra bökött – ...döntse el, Mr. Castle. Utánam jön és elkap. Akkor véget vet az egésznek, viszont valaki meghal. Vagy újra hőst játszik és megmenti annak a drága nőnek az életét, de én elmenekülök.
Castle nagyot nyelt és csak idegesen meredt a férfira, aki közben az ajtóhoz sétált.
- Siessen! Amikor én otthagytam már nem lélegzett. – ezzel feltépte az ajtót és bevágta maga után.
Rick gondolkodás nélkül a földszinti fürdőszoba felé rohant. Nem érdekelte, hogy hagyja elfutni a tettest. Kivágta az ajtót és megpillantotta a kádban fekvő ismerős arcot.
- Segítsen valaki! – ordított torkaszakadtából.
Nem volt ideje telefonért rohanni. A legközelebbi a dolgozószobájában volt, a mobilját pedig a fickó összetörte, így csak arra számíthatott, hogy valaki meghallja.
- Valaki! – kiáltott újra - Tartson ki! – súgta halkan, miközben kihúzta a nőt a kádból.
Lefektette és a szájához hajolt, hogy hallja lélegzik-e még. Semmi. Kitapintotta a pulzusát. Nem érzett semmit.
- Ne... ne még! – rázta meg a fejét Rick.
Valaki berontott a bejárati ajtón. Az egyik szomszéd a felettük lévő lakásból.
- Mi történt? – kérdezte lihegve a férfi, de már a telefonja a kezében volt.
- Hívjon egy mentőt azonnal! Aztán a rendőrséget! – hadarta Castle majd az eszméletlen nő felé fordult és egyenletes ritmusban kezdte nyomni a mellkasát. „egy és két és há és négy és öt...”
***
Beckett az asztalánál ült, a kezében még ott volt a toll, előtte a papírok, de nem írt semmit, csak bámult maga elé és gondolkodott. „Hát így lesz vége a négy évnek? Ide vezetett az egész?” A pár asztallal odébb ülő Esposito gyanakodva figyelte a nyomozót, de telefoncsörgés zökkentette ki ebből. Pár másodperc múlva idegesen pattant fel a székéből, mire Kate is felkapta a fejét.
- Újabb áldozat, Beckett! – Kate is kilőtt a székéből.
- Hol?
- Castle lakásán.
Kate erre megtorpant és ijedten nézett Espo-ra.
- A szomszéd szerint egy nő az.
„Te jó ég... Alexis... Martha?!” – futott végig Kate agyán a szörnyű gondolat.
- Menjünk! – rohant a lift felé.
Castle-t már csak az zökkentette ki, hogy a mentősök átvették a helyét. Egy alacsony mentős kolléga kikísérte őt a nappaliba és megvizsgálta, hiszen annyira véres volt a ruhája és a kezei, hogy azt hitték ő is megsérült. Susan keringése kétszer is összeomlott. Kritikus állapotban szállították el és közel sem biztos, hogy életben marad ezek után. Rick csak maga elé meredve ült a nappaliban. A rendőrség is kiért a lakáshoz. A helyszínelők ellepték a fürdőszobát, a nappali terítve volt a mentősök által szétdobált dolgokkal. Úgy festett az egész ház, mint egy csatatér. Ryan a szomszédokat kezdte el kihallgatni, Esposito pedig Susan hozzátartozóit nyugtatta meg.
- Castle? – ült le mellé Kate.
A férfi nem válaszolt csak a kezeit dörzsölgette. Hiába mosott kezet háromszor is, még mindig úgy érezte véresek. Beckett együtt érzően nézett a férfira.
- Itt volt. – Rick idegesen szólalt meg – Itt várt a nappaliban! Azt akarta, hogy válasszak. Elkapom őt vagy megmentek valaki mást. – még mindig nem nézett a nyomozóra.
- Jól döntöttél.
- Mit érek vele, ha holnap valaki mással végez majd? – emelte meg dühösen a hangját – Mi lett volna, ha itthon van Alexis...vagy az anyám? Velem miért nem tett semmit?
Beckett válaszra sem méltatta ezt a borzalmas kérdést.
- Ne gondolj ilyenekre, Castle! Kirendelek pár járőrt, hogy figyeljék a lakást. – mondta.
- Nem érdekel. – rázta meg a fejét – Nem érdekel, ha visszajön!
Kate idegesen összehúzta a szemöldökét. Még sosem látta ilyennek a társát és a „minden mindegy” hozzáállása sem tetszett neki. „Mihez kezdjek most vele?” – kérdezte magától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése