Kate még pár percig csak állt az esőben, ami egyre jobban rákezdett, eltakarva a szeméből sorra kicsorduló könnycseppeket. Dörgött egy hatalmasat az ég, mire összerándult a válla. Még mindig nem akarta elhinni, hogy Castle csak így faképnél hagyta, most, hogy bevallotta a titkát. „Még csak meg sem lepődött! Mintha tudta volna... Szükségem van valakire! Valaki, aki meglátja ebben az egészben a lényeget.” – gondolta és csurom vizesen beszállt az autójába majd elhajtott.
***
Rick bőrig ázva nyitott be a lakásba, ami üresen várta őt aznap délután. Martha és Alexis közös programot szerveztek maguknak. Bevásárolnak, mielőtt a lány elköltözik otthonról. Castle most nem is bánta az egyedüllétet. Gondolkodni akart. „Mit tegyek most?” – fogalmazódott meg benne a gyötrő kérdés. – „Mit csináljak az elkövetkezendő két hétben?"
A szíve visszahúzta őt a kapitányságra, legszívesebben felhívta volna Kate-et, hogy bocsásson meg amiért ilyeneket mondott neki és, hogy szereti őt, mindig szerette és szeretni fogja. De az esze mást mondott az írónak. Hiszen ha két hét múlva kiderül, hogy halálos beteg, akkor hogyan áll Kate elé? Nem kezdhet úgy bele egy kapcsolatba, hogy tudja, lehet véget ér az egész néhány gyönyörű nap után. Nem teheti ki ennek sem a nyomozót, sem pedig magát. Rick közben a telefonját forgatta a kezében. Szívén viselte az ügyet, amin dolgoznak, hiszen a harmadik áldozat – aki túlélte – neki köszönheti az életét. Saját ügyének érzi, hogy elkapják a tettest. Mintha csak a sors keze lett volna, megcsörrent a mobil a kezében. A tizenkettes kapitányságról keresték.
- Castle. – vette fel az első csörgés után.
- Hé, Haver. – szólt bele Espo.
- Találtatok valamit a telefontársaságnál?
- Teli találat volt. Be kellene jönnötök!
Castle elgondolkodott Esposito megfogalmazásán. „jönnötök” Tehát Beckett nem az őrsre ment vissza. „Talán hazament átöltözni.” – gondolta. Észbe kapott, hiszen Espo még vonalban volt.
- Egy órán belül ott leszek. – felelte, majd le is tették.
***
Kate csurom vizesen lépkedett végig a folyosón majd hirtelen belökte a boncterem ajtaját. Lanie pont háttal állt neki és a mikroszkópban vizslatott valamit. Meg sem fordult, úgy szólt hozzá.
- Hú Kislány! Olyan elsöprő erővel jöttél be, hogy vagy nagyon komoly az ügy vagy Castle csinált valamit. – mondta, de ő ezt csak viccnek szánta. Majd mikor nem kapott választ megfordult és meglátta barátnője gondterhes arcát és a kisírt szemeit.
- Mit csinált Castle?! – tette fel azonnal a kérdést.
Beckett csak megrázta a fejét. Nem az a kérdés, hogy Rick mit tett, hanem, hogy ő maga, mit nem tett meg és mit veszített el ezzel egy szempillantásnyi idő alatt. Lanie mintha olvasna Kate gondolataiban, feltette a következő kérdést:
- Mit csináltál, Kate Beckett? – közelebb lépett hozzá és aggódva az arcát fürkészte.
Kate elkapta a tekintetét Dr. Parish-ről és vett egy hatalmas levegőt. Ez kellett még, hogy ne sírja el magát újra azon, ami történt.
- Egy éve mikor meglőttek. – kezdte az elején Beckett, hiszen Lanie arról sem tud, hogy Castle bevallotta neki, mit érez – Amikor meglőttek, ott a temetőben... emlékszem, hogy Castle a karjaiban tartott és azt mondta... azt mondta, hogy szeret. – Lanie feszülten figyelt. Nem szólt közbe – Mikor bejött hozzám, a kórházba, azt hazudtam neki, hogy nem emlékszem semmire a lövésből.
- Kate... – súgta Lanie, de Kate folytatta.
- Most, azt hittem, hogy eljött a megfelelő pillanat és megmondtam neki, hogy emlékszem mindenre. – Becket arcán újra legördült egy kövér könnycsepp. – Meg sem lepődött, mintha tudta volna. Erre én megcsókoltam és ő rögtön viszonozta. Úgy csókolt, hogy azt éreztem most már csak hozzá tartozom.
Lanie szíve összefacsarodott, hogy ilyen állapotban látja barátnőjét. Kate vizes arcára tette a tenyerét és érezte, hogy az milyen forró a sírástól.
- Azt mondta, hogy továbblépett és elsétált.
- Oh drágám. – még Lanie szemébe is összegyűltek az érzelmek, és magához húzta barátnőjét, mit sem törődve azzal, hogy ez által ő is csupa víz lett.
- Túl sokáig vártam!
Lanie nem tudta mit mondhatna most. Hogyan enyhíthetné a csalódottságot és a fájdalmat, amit most Kate érzett. Eltolta magától a nyomozót, megtörölte majd a tenyerébe fogta az arcát.
- Gyere. Menjünk haza. Át kell öltöznöd, így nem maradhatsz. – mondta végül.
***
Castle közel egy óra múlva be is ért a kapitányságra. Esposito és Ryan az asztaluknál ültek, Beckett-et sehol nem látta. „Mit tettem én?” – kérdezte dühösen magától. Aztán emlékeztette magát. „Ne légy önző Richard Castle! Ennek így kell lennie!”
Odasétált a két nyomozóhoz, akik kérdőn pillantottak fel.
- Beckett? – kérdezte Ryan.
- Nem tudom. – felelte Rick.
Esposito és Ryan összenéztek, még ők is érezték, hogy valami nincsen rendben, de nem kérdeztek semmit.
- Mit találtatok a telefontársaságnál?
- Az igazgató, Mr. Fheets, azt mondta, hogy volt egy ipse, aki pont a gyilkosságok kezdetekor lépett be. De pár napja már nem látta. Megkaptuk az adatait, de álnevet használ, azt már lefuttattuk, de semmi egyezés. Fheets most bent ül az irodában, és fantomképet készítenek a fickóról.
- Így talán már engedélyeznek egy sajtótájékoztatót. – szólt közbe Beckett, aki épp akkor érkezett meg, amikor Javi befejezte a mondatot.
Castle nem fordult meg a hangra, csak mereven bámult maga elé. Kate bezzeg le nem vette a szemét a férfiról egész addig, amíg Espo újra meg nem szólalt.
- Talán. – bólintott.
- Ez még mindig nem jó ötlet. – rázta meg a fejét Castle – Hiszen azzal csak elijesztjük. Az újabb áldozathoz vissza kell térnie a központba, hogy elkapjon egy hívást. – Espohoz fordult – Mondjátok meg Fheets-nek, hogy tartsa a száját erről az ügyről, és ha a kolléga becsekkol a munkába, akkor megyünk és elkapjuk.
- Mi van, ha úgy fog gyilkolni, hogy nem megy vissza? – kérdezte Kate, mire Castle felkapta a fejét és fájdalmas arccal nézett a nyomozónő szemébe.
- Visszamegy. – mondta, majd elsietett a kávégéphez.
- Minden rendben, Beckett? – lépett oda Esposito. Rögtön látta, hogy valami nincs rendben.
- Persze.
Kate sarkon fordult és Castle után sietett. Gondolta, már úgy sincs mit veszítenie. Amikor odaért Rick kérdőn nézett rá, majd elkapta a tekintetét és megpróbált gyorsan kisietni a kávéval.
- Castle miért vagy még itt? – csúszott ki Kate száján a kérdés.
- Ugyanazért, amiért te, hogy megoldjuk az ügyet.
- Miért kínzol? Miért nem mész el egyszerűen?
- Elmegyek. Ha lecsuktátok, elmegyek. – és újra elindult volna, amikor Kate megszólalt.
- Castle! Mit csináltál a kórházban? Ugye nem kutakodsz a hátam mögött és nem titkolsz semmit a nyomozással kapcsolatban? – kérdezte Beckett most már dühösen. Úgy érezte, hogy most az egész világra dühös. Az utolsó kérdésnél még a kávéját is úgy levágta az asztalra, hogy kilöttyent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése