Beckett az őrsre érve rögtön a fehér táblához lépett és felírta, amiket megtudtak. Addig Castle friss kávét főzött le maguknak. Mikor végzett, csatlakozott a nyomozóhoz és odanyújtotta neki a másik poharat.
- Köszönöm. – kortyolt bele Kate. De a szemét nem vette le a tábláról.
- Köszönöm. – kortyolt bele Kate. De a szemét nem vette le a tábláról.
- Ez a „valami nem stimmel” nézésed. Mi a kérdés? – Castle mintha olvasna a nő gondolataiban, rögtön tudta, hogy észrevett valamit, ami nem klappol a történetben. Mégsem erre kérdezett rá először.
- A kérdés? Mi az, hogy „nézésem”? Ennyire ismered a nézéseimet, Castle? – mosolyodott el Beckett. De, hogy ezt eltakarja gyorsan újra belekortyolt a kávéba.
- Elég annyi, hogy ismerem őket. – az író huncutul félrehúzta a száját – Némelyiktől magam is félek!
Kate válaszul csak megforgatta a szemeit. Legalább már nem olyan komoly, mint délelőtt. – gondolta.
- Mit tudtatok meg? – Esposito futott be jobbról, egy mappával a kezében.
- A fickó az áldozatok bizalmában férkőzik, mielőtt lecsap. Eddig mindenhol másnak adta ki magát. Először a gázművek emberének, aztán pizza futár volt. Az időpontok körülbelül mindenhol ugyanakkorra tehetők. – magyarázta Beckett. – A mostani áldozatnál pedig...
- ...villanyszerelő?! – vágott közbe Espo.
- Igen. Honnan tudod? – kérdezte döbbenten Castle. Hiszen ezt az információt Miss McRoy csak nekik mondta el, még a kórházban.
- Most hoztak be egy fickót. A legutóbbi áldozat szomszédja hívta a rendőrséget, hogy egy fickó áll az ajtajában és azt állítja, hogy a vezetéket jött ellenőrizni. – Esposito a kihallgató felé intett. – A tiétek.
Beckett ellökte magát az asztalától és elindult a kihallgató szoba felé.
- Castle? – nézett vissza.
- Megyek. – Az író futólépésben utolérte társát és beléptek az ajtón.
Szigorú tekintettel leültek a férfival szemben. Beckett kinyitotta az Espo-tól kapott aktát és egy képet tolt a vádlott elé. Az első áldozat képét.
- Felismeri őt, Mr. Daniels?
- Nem.
- És őt? – hajtott egyet a nyomozó.
- Őt sem.
- Rendben. Mit keresett abban a házban, ahol a rendőrök elfogták?
- A házmester jelentette, hogy gond van néhol a vezetékekkel. Mivel ez a munkám, nyomozó. Nem értem mit keresek itt, és miért kell halott nők képét nézegetnem!
- Tudja mit jelent a gyilkosság vádja, ugye Mr. Daniels? – hajolt közelebb a férfihoz.
- Hogy mi? Engem vádolnak gyilkossággal?!
- Hol volt ma reggel nyolc és tíz között? – tette fel a kérdést Castle.
- Dolgoztam. Abban az újonnan épülő hotelben az 5. és a 22. sarkán. Nézzenek utána! – válaszolta feszülten a férfi.
- Utána fogunk, megígérem. – bólintott Beckett és összecsapta az aktát.
Kiléptek az ajtón, ezzel egy időben Esposito zárta be a megfigyelő szoba ajtaját.
- Sikerült elkapnunk a valódi villanyszerelőt. – állapította meg csalódottan.
- De ha már itt van, megnézhetné a világítást a fegyverraktárban. – dugta zsebre a kezeit Ryan. Mindenki kérdőn tekintett a nyomozónőre.
- Ellenőrizzétek az alibit, aztán elengedhetitek. – miután kiadta az utasítást, visszasietett a táblához.
- Mire jöttél rá? – lépett mellé Castle, amint látta, hogy Kate felírja a táblára: „Közös pont”
- Tudnia kell, hogy ki és mikor megy az adott házba. Valahonnan tudnia kell.
- Ahogy az első és a második áldozatnál is. A másodiknál kétszer szállították a pizzát, vagyis az első a gyilkos volt és a második volt a tényleges futár, aztán ő is találta meg a hullát. – fejezte be Rick a gondolatmentet.
- Pontosan. De ezek túlságosan eltérő dolgok...hogyan futhatna egy közös pontba a gázszerelő, a pizza futár és a villanyszerelő...
- Ugyanaz a közvetítő cég? – tippelt Castle.
- A pizza kilóg a sorból. – rázta meg a fejét Kate.
- Igaz.
- Az elejéről kell indulnunk. Ki kell hallgatnunk mindenkit, hogy nem-e ismerkedtek meg valakivel mostanság, nem-e érdeklődtek az időbeosztásuk iránt. A gázszerelővel kezdjük! – határozott és Beckett már indult is volna, de Castle csak állt. – Nem jössz?
- Most nem tudok. – feszengett az író. – Lenne egy kis dolgom.
- Oh – Kate-et váratlanul érte, hogy Rick nem ér rá. De nem kíváncsiskodott, csak bólintott. – Rendben. Akkor később találkozunk.
- Rendben.
***
- Túl hamar jött, Mr. Castle. A doktor úrnál még vannak bent. – magyarázta az ügyeletes nővérke a pultnál. Castle feszülten várta, hogy végre bemehessen az orvosához és megtudhassa a vizsgálatok eredményét.
- Körülbelül mennyi idő még? – kérdezte idegesen.
- Olyan húsz perc. Talán fél óra. Addig üljön le, Mr. Castle. – nyugtatta mosolyogva a nővér.
Rick sóhajtott egy hatalmasat, de végül megadta magát és elsétált a pár lépésre lévő székekhez. Fellapozott egy magazint, de nem is figyelt rá, csak hajtogatta a lapokat. Így teltek el lassan a tonnás súlyként ránehezedő percek. Végtelenségnek tűnt, amíg várakoznia kellett, hiszen most tudja meg, hogy talán halálos beteg. Rick agyában már minden eshetőség megfordult. Összecsapta a harmadik újságot, amit feszült monotonsággal átlapozott – talán kétszer is – mire kinyitódott az ajtó mellette. Hirtelen felugrott.
- Mr. Castle! – Az orvos bólintott és kezet fogtak.
- Jó napot! Megjöttek az eredmények?
- Igen, meg. Jöjjön, beszéljük meg.
- Castle?! – Rick fülét egy ismerős hang ütötte meg. Beckett. Megpördült és a nyomozó ott állt tőle két lépésre. Mit keres itt? – gondolták ugyanazt mindketten.
- Mit keresel itt? – szólaltak meg egyszerre. Kate arcán még mindig látszott a döbbenet, felváltva kapkodta a tekintetét Castle-re, majd az orvosra. Rick-be csak még több idegesség tódult, hogy most Beckett is rájön, mi a helyzet. Pedig most még maga sem tudja igazából mi a helyzet.
- Kihallgattuk a gázszerelőt. – kezdett bele a magyarázatba a nyomozó. – Azt állítja, hogy ismeri Miss McRoy-t. Gondoltam talán ennek köze lehet, az... – közben feleszmélt a magyarázkodásból és Castle-nek szögezte a kérdést.
- Te mit csinálsz itt?!
Az orvos – aki időközben eltűnt az irodájában – újra megjelent az ajtóban.
- Mr. Castle. Többen is várnak eredményre, kérem jöjjön.
Rick nem tudott tovább Kate szemébe nézni, lesütötte a szemét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése