- Ezt nézze meg! – vett fel az asztalról egy pendrive-ot Doyle, és Castle kezébe adta.
- Ez egy pendrive – vonta le a következtetést Rick, és érezhető volt a hangján, hogy nem igazán érti, hogy mit akarhat Adam.
- De nem akármilyen pendrive – mosolyodott el Doyle – Bár igaz, ma este nem igazán fogjuk tudni hasznosítani, de azért mindig jó, ha van az embernél egy ilyen.
- Mit tud?
- Ha a géphez csatlakoztatjuk, akkor 10 másodperc alatt telepít egy kémprogramot, ami titokban rögzít gyakorlatilag minden internetes mozgást, oldalakat, képeket, kapott-küldött email-t, jelszót, begépelt szöveget. Mindent. És legjobb az egészben, ha újracsatlakoztatjuk, akkor mindent letölt, és a saját gépünkön visszanézhetjük. És nem hagy nyomot.
- Ejha… – füttyentett elismerően Castle – Ma is lesz magánál egy ilyen?
- Mint említettem, sohasem lehet tudni… – válaszolta Adam, de érezhető volt, hogy teljesen máshol jár.
Castle felnézett, és még pont látta, hogy Adam az elmélyülten beszélgető Füredi-Beckett párosról kapja el a tekintetét.
- Tetszik magának, igaz?
- Tessék? Ki?... Ugyan! – emelte ismét Füredire a tekintetét – Láthatóan ki nem állhat!
- A látszat néha csal.
- Gondolja? – Doyle ismét elgondolkodott – Mondja csak! – fordult Castle-hez – Maga, hogyan hódította meg Beckett nyomozót?
- Rossz embert kérdez – látta Adam értetlenkedő arckifejezését – Higgye el annyi ideje nincs!
- Ezt meg hogy érti?
- Nekem négy évembe telt elnyerni Kate szívét…
- Négy év? – hüledezett Doyle – Maga megőrült?! Négy év?!
- Mondjuk inkább azt, hogy kitartó. Egyébként is jó munkához idő kell!
- Lehet átnézem az aktáját…
- Ne… – vágta rá Castle, mire Doyle kérdőn nézett rá – Higgye el, vannak olyan dolgok, amiket jobb nem bolygatni. Hagyni kell, hogy ő mondja el… Tapasztalatból tudom…
***
Sophie kilépett az Interpool öltözőjéből. Egy halvány barackszínű estélyit vett fel, és a haját elegáns kontyba fogta, de egy-egy tincset az arca mindkét oldalán szabadon hagyott.
- Na, hogy nézek ki? – kérdezte, és közben egy életnagyságú tükörhöz lépett.
- Jól…
- Hát ez nem hangzott túl biztatóan, de ez volt az egyetlen használható ruha, ami itt akadt – bökött az öltöző felé – Pedig aztán nem semmi ruhatára van az Interpoolnak. Segítene?
- Higgye el, remekül fest – lépett közelebb Kate, hogy az estélyi pántját megigazítsa.
- Köszönöm – mondta Sophie, miközben először jobbra, majd balra fordult a tükör előtt, hogy lássa, valóban mindenhol tökéletesen áll rajta a ruha.
- Szép estét a hölgyeknek – lépett melléjük Castle és Doyle, akik mindketten egy-egy szmokingban feszítettek.
- Hát ez meg mi rajtad? – nézett végig a szerelmén Beckett.
- Doyle ügynök megmutatta az Interpool ruhatárát, és megengedte, hogy az egyik szmokingot felvegyem…
- Minek is?
- Ugyan már Kate – nézett a nőre kisfiús tekintettel – Úgyis végig a megfigyelő kocsiban leszünk. Akkor meg mindegy mi van rajtam. Úgy nézek ki, mint egy igazi titkos ügynök – Beckett megadóan bólintott, mire Castle közelebb hajolt hozzá, és megcsókolta – Köszönöm.
- Tényleg úgy néz ki, mint egy titkos ügynök – csapott a vállára Doyle – Most pedig indulás – végignézett Sophie-n – Maga egyszerűen lélegzetelállító… De még valami hiányzik.
Adam az öltözőbe ment, majd néhány perccel később egy nagyobb méretű bársonydobozzal tért vissza. Letette az asztalra, majd felnyitotta. Egy gyönyörű nyaklánc, és két hozzáillő fülbevaló volt mellette.
- Ez gyönyörű – akadt el Sophie lélegzete.
- Bár nem igazi gyémánt – vette ki a dobozból az ékszert az ügynök – Azért remekül fog illeni Önhöz.
Adam kikapcsolta a nyakláncot, Sophie háta mögé lépett, majd a nyakába illesztette. Füredi újra a tükörhöz lépett, óvatosan végigtapintott az ékszeren, végül megigazította, hogy tökéletesen álljon.
- Köszönöm – fordult láthatóan elpirulva Adamhez.
- Ugyan semmiség – hárította el a köszönetet a férfi – És csak hogy tudja, a nyakláncban van egy kamera, amin majd Beckett nyomozó és Mr. Castle fogja szemmel tartani az eseményeket.
- Sejthettem volna, hogy csak úgy nem kapok ékszert – fintorodott el Füredi – És magának hol van a kamerája?
- Természetesen a nyakkendőtűmön.
- Hogy én erre miért is nem gondoltam?!
- Illetve – nyúlt Adam a dobozban maradt fülbevalókért – ezekben pedig GPS-meghatározó és poloska van.
- Maga aztán a nők álma – vette el a fülbevalókat Sophie, és illesztette a fülébe őket – Már az első randin kamerák, poloskák, és nyomkövetők. Csak kíváncsiságból! Volt már magának komoly kapcsolata?
- Randi?! – lepődött meg Doyle.
- Tudja, hogy értem…
- Persze, persze – próbálta rendezni az arcvonásait a férfi – Egyébként pedig igen – a csapat kérdő tekintetére folytatta – Volt már komoly kapcsolatom… Mindenki készen áll? – csapta össze a kezeit – Akkor indulás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése