- Emelek ezerrel – Castle egy hanyag mozdulattal néhány zsetont dobott az asztal közepére.
Mindannyian – Doyle, Füredi, Lévai, Rácz, Beckett és Castle – Sophie hatodik emeleti lakásának nappalijában, egy gyönyörűen megmunkált pókerasztal mellett ültek.
- Kiszálltam – dobta be középre a lapjait Adam – Megjegyzem, örülnék, ha végre egyszer a Flopig eljutnánk emelés nélkül.
- Ugyan már Doyle ügynök, és abban mi lenne a pláne? – ugratta őt Castle – Mit is mondott Sophie – simított végig az asztalon – honnan van ez a gyönyörű asztal?
- Külön nekem készítette a nagyapám. Könnyen szétszedhető, és így elfér a sarokban, ha nem használom. Helytakarékos, ami az én esetemben nagyon fontos tényező… És én is bedobtam…
- Praktikus lakás – kapcsolódott be Kate is, miközben végignézett a lakáson – Legalább nem kell annyit takarítani… Tartom…
- Azt ne higgye – kortyolt egyet a hideg söréből Sophie – El se hinné, hogy mennyi munka van vele, ha rászánom magam.
- Dobtam – dobta el a lapjait Lévai is.
- All in – tolta be az összes zsetonját Rácz.
- Ez már nekem is sok…
- Áááá szóval előbb csak blöffölt Mr. Castle.
- Még szép. A póker lényege a blöff. Meséljen, mi is volt Párizsban maga és Dimitrov között?
- Tartom… Mutassa mije van! – mondta Kate, miközben maga is felfordította a saját lapjait: kör nyolc, és kör kilenc.
- Tényleg ilyen lapokra adta meg? – vigyorgott Rácz, és megmutatta két lapját: kör ász, és kör hatos.
- Úgy éreztem blöfföl… Ezek szerint mégsem…
- Két éve Dimitrov bátyja után nyomoztam… – fogott bele a mesébe Doyle.
- Adam, ha kérhetnénk a Flopot!
- Ugyan minek? Úgy is vesztett már…
- Azért én szeretném látni…
Adam sóhajtott egyet, de a pakliért nyúlt, félretett egy lapot, majd feldobta a Flopot. kör tíz, kör hetes és egy pikk ász.
- Mondtam én, hogy nincs esélye – ismételte meg Doyle a helyzetelemzését – Már most van egy ászpárja, és ha még ki is jön még egy kör, akkor is Rácz viszi ászpárral…
- Azért csak folytassa…
- Ahogy óhajtja Beckett nyomozó – dobott félre egy újabb lapot a pakli tetejéről, és fordította fel a Turn lapot. Kör kettes.
- Ez az – kiáltott fel diadalittasan Rácz.
- Azért én még megnézném a Return-t is…
- Látom, nem adja fel…
- Szokták mondani a remény hal meg utoljára.
- Mondja csak, milyen lapra vár? – kérdezte érdeklődve Doyle, miközben egy lapot félretett, és feldobta az utolsó lapot: kör bubi.
- Pontosan erre a lapra vártam! – csapott a levegőbe boldogan Kate.
- Ilyen nincs! Hogy lehet valakinek ekkora mázlija? Egy színsorral nyerni, flush ellenében… Maga igazán szerencsés a kártyában…
- És a szerelemben is – nyomott egy csókot Kate kézfejére Castle, mire a nő csak mosolygott.
Beckett ekkor figyelt fel Ráczra, aki dühösen mondta a magáét, csak nem angolul.
- Mit mond?
- Nem akarja tudni – Kate arcára nézve inkább folytatta – Tíz féleképpen küldte el Önt, hmmm… szépen kifejezve melegebb éghajlatra… Nem hibáztathatja. Így kikapni… – Kér még valaki egy italt?
A kérdésre mindenki felkapta a fejét, és egyöntetűen bólintott.
- Segítek – állt fel Kate is az asztal mellől.
A konyhába menet Beckett figyelmét megragadta a szekrényen álló egyik kép, és megtorpant. A fotón Sophie egy szélesen mosolygó férfi mellett állt, és csillogó tekintetük elárulta mennyire boldogok.
- Két éve készült… – lépett mellé Sophie dobozos sörökkel megpakolva, mire Beckett összerezzent.
- A barátja?
- A társam volt…
Beckett felnézett a képről, és ugyanazt a szomorúságot látta, mint néhány nappal korábban az autóban.
- Értem – úgy érezte, hogy Sophie jobban örülne, ha nem forszírozná a dolgot, így inkább visszatette a képet a szekrényre, majd néhány dobozt átvett, és visszaindult az asztalhoz.
Két órával később Füredi ismét elemében volt. Már csak ő, és Doyle volt talpon a körben. Az asztalon négy lap volt: kör öt, pikk nyolc, káró kettes és kör király.
- Mit szólnál, ha emelnénk a tétet? – nézett elszántan Füredire a férfi.
- Mégis hogyan?
- Csak ezt a leosztást nézzük, és ha nyerek, akkor randizik velem…
- Húúúhh – nézett rájuk csapat többi tagja.
Sophie egy szúrós pillantással elnémította a társaságot. Az asztalon lévő lapjaihoz nyúlt, és felhajtotta a sarkait, hogy megbizonyosodjon az állásról: ászpár, kör és pikk. Úgy okoskodott, hogy Doyle-nak egy király és egy közepes lapja lehet, hiszen a Turn-re emelte meg a tétet.
- És ha én nyerek? – kérdezte magabiztosan, és közben a zsetonokkal kezdett el játszani.
- Akkor eldöntheted, hogy hol és mikor… – válaszolta vigyorogva a férfi.
- Nagyon vicces… Én inkább az irodádban kiállított fegyverre gondoltam…
- A Remingtonra gondolsz? – kérdezte döbbenten Adam – De hiszen az egy 1858-as Army. Megfizethetetlen…
- A kérdés már csak az, hogy mennyire vagy biztos a lapjaidban.
Doyle egy zsetont vett a kezébe, és lassan forgatni kezdte az ujjai között. Mindenki néma csendben figyelte az eseményeket, szinte tapintani lehetett a feszültséget.
- Rendben – csapott az asztalra Doyle – Ha nyersz, akkor tied a revolver, ha én nyerek, akkor egy randi, akkor és ott, ahol én szeretném…
- Megegyeztünk… Mutasd a lapjaid!
Doyle felfordította a kettes párját. Sophie korábbi magabiztossága szertefoszlott.
- Komolyan bent maradtál egy kettes párral?
- Bejött, nem?
- Még semmisem biztos – próbált nyugalmat erőltetni magára Füredi – Mr. Castle a Return-t.
Castle félredobta a pakli tetején lévő lapot, majd felfordította a Return-t. Pikk kilenc. Sophie csalódottan horgasztotta le a fejét.
- Akkor a randi szombaton lesz, és a helyszín… – vigyorgott szélesen a férfi – A helyszín legyen meglepetés…
***
Másnap reggel Füredi kikísérte a Castle-Beckett párost a Liszt Ferenc Reptérre. Castle éppen a csomagokat adta le, és Beckett kihasználva a férfi távollétét, Sophie-hoz fordult.
- És tudod már, hogy hol lesz a randi?
- Nem. Adam nem hajlandó elárulni – sóhajtott egy mélyet Füredi – Még mindig nem hiszem el, hogy vesztettem…
- Ugyan már! Biztos nem lesz olyan rossz – biztatta Kate – Egyébként pedig le se tagadhatnád, hogy bejön neked…
- Valóban – válaszolta bujkáló mosollyal – de ezt nem kell azonnal az orrára kötni.
Ekkor tért vissza Castle kezében egy kis csomaggal.
- Egy kis ajándék a megismerkedésünk örömére.
- Csak nem az egyik könyve? – kérdezte Füredi, miközben végigsimított a becsomagolt kis téglalapon. Kate és Rick somolyogva nézett össze.
- Megtudja, amint kinyitotta – mosolygott rá az író – Egyébként pedig most már nyugodtan bevallhatja, hogy már olvasta a könyveimet…
- Nem, tényleg nem – kezdte el kibontani a csomagot Sophie – Krimikben nem ismerek jobbat Agatha Christie-nél – felnézett az íróra, és még pont elcsípte, ahogy egy fájdalmas fintor jelenik meg az arcán – De tudja mit?! Egy próbát megér. Csakhogy nehogy azt mondja, meg sem próbáltam…
- Ez a jó hozzáállás – és csak úgy sugárzott a férfi arca az örömtől.
Füredi mindeközben még mindig a csomagolással küzdött, és nagy nehezen sikerült megszabadítania a papírtól az ajándékot.
- Ezt aztán becso… – amint megpillantotta a könyvet, azonnal elnémult.
Roger Federer önéletrajzi könyvét tartotta a kezében. Óvatosan végigsimított a könyv borítóján, majd kinyitotta. Dedikált példány volt. Megpróbált megszólalni, de egy hang sem jött ki a torkán.
- Hogy… – próbálta összeszedni magát – Hogyan?
- Személyesen ismerem – Sophie elkerekedett szemmel nézett a férfira – És megkérdeztem, hogy adna-e egy dedikált példányt egy nagyon jó rendőrismerősömnek. Készséggel vállalta a feladatot.
- Köszönöm…
- Persze az angol változat… De mivel kifogástalanul beszél angolul, nem hiszem, hogy gond lenne…
- Nem, persze, hogy nem – és megölelte a férfit – még egyszer nagyon köszönöm – majd Kate-hez lépett, és őt is megölelte.
- Egyébként pedig most, hogy bevallotta, még nem olvasta egy könyvemet sem, lehet nem is ez a jó ajándék – morfondírozott hangosan az író, mire Sophie-tól csak egy szúrós pillantást kapott.
- És nem lenne igazi a könyv, ha nem dedikálta volna Richard Castle is – lépett Sophie mellé Kate, és lapozott még egyet a könyvben.
- Mondtam már – védekezett az író – Csakhogy el ne felejtsen minket!
- Mintha bármikor el tudnám felejteni a belépőjüket… – jegyezte meg Füredi, miközben elolvasta a szálkás betűkkel írt szöveget:
„Az élet olyan, mint a hullámvasút. De egyet sohase felejts el! Azért szálltál fel rá, hogy élvezd!”
Rick és Kate.
Felnézett az előtte álló párosra, és egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Nem kellett mondania semmit, hogy tudja, az előtte állók többet sejtenek, mint azt valaha is bevallanák.
- Kedves utasaink! A 9 órás londoni járatra az 5 kapunál megkezdhetik a beszállást.
- Ez a mienk lesz – törte meg a csendet Beckett, és Füredi mellé lépett, és még egyszer megölelte a magyar nyomozót – Nagyon örülök, hogy megismerhettem – elhúzódott, és még pont látta Sophie arcát – Tudom, tudom. Maga jobban örült volna más körülményeknek…
- Na igen! – nevette el magát Füredi – De azért így sem volt rossz…
- Még a végén azt hiszem, hogy megkedvelt minket! – ölelte meg Castle is, és a megjegyzésre Sophie még szélesebben kezdett el mosolyogni.
- És bármikor nagyon szívesen látjuk New Yorkban…
- Már annyit emlegették, hogy még a végén a szavukon fogom magukat.
- Csak nyugodtan. És ígérem, az sem lesz gond, ha meghiúsítja egy akciónkat…
***
Ryan Espohoz sétált, és letelepedett az asztalának szélén.
- Beckett azt mondta, hogy ma érkeznek, igaz?
- Igen – válaszolta Espo fel sem pillantva az egyik új ügy aktájából – De miért?
- Nem… Semmi…
- Olyan vagy, mint egy gyerek a karácsonyi ajándékbontás előtt…
Kevin már épp vissza akart vágni, amikor a szemben lévő tv-re esett a pillantása. A távkapcsolóért nyúlt, és hangot adott a készülékre.
- Ezt nézd!
- „…Legfrissebb híreink! – mondta egy csinos, szőke bemondónő – Egyazon napon került rács mögé a hírhedt olasz és orosz maffiafőnök Lucas Manuelli és Alekszij Dimitrov. Munkatársaink megtudták, hogy a letartóztatásnál jelen volt Kate Beckett és Richard Castle, akik a nyomozás során a New York-i rendőrséget képviselték. A nyomozás vezetője – név szerint Adam Doyle, az Interpol egyik vezető ügynöke – elmondta, hogy az akció sikeréhez szükség volt mind a new york-i, mind pedig a magyar kollégák kiemelkedő és nélkülözhetetlen segítségére. Idézem: ’Ez az akció is jól mutatja, hogy a nemzetközi bűnözés visszaszorítható, és csak arra van szükség, hogy a nemzetek rendőrségei vállvetve, egymást segítve, nem pedig hátráltatva dolgozzanak együtt. Beckett nyomozóval és Füredi nyomozóval való közös munka ékes bizonyítéka annak, hogy a határokon átnyúló bűnözést közös erővel visszaszoríthatjuk!’ Tudósított Lisa Parker…”
- És végszóra itt vannak az emlegetett szamarak… – állt fel az asztala mellől Esposito – Milyen volt Európa?
- Fárasztó – válaszolta Beckett – De annál sikeresebb…
- Igen azt hallottuk – bökött a már ismét lenémított tv-re Ryan – Na és mit hoztatok nekünk?
- Most komolyan Ryan, nem tudnál legalább öt percet várni? – dorgálta társát Espo.
- Öt perc múlva már nem is biztos, hogy élnek – a páros kérdő tekintetére folytatta – Gates még mindig nagyon ki van akadva rátok… – Beckett és Castle csalódottan fújt egyet – Szóval az ajándékoknál tartottunk… – Espo lemondóan rázta meg a fejét.
- Ajándék?! Ne haragudjatok srácok – mentegetőzött az író – De teljesen kiment a fejünkből…
- Remek – vágta be a durcit Ryan – Itthon fedezünk titeket…
- Csak vicceltem – visszakozott Castle – De egyébként tényleg nem volt időnk ajándékot venni. Így Kate-tel úgy döntöttünk, hogy neked Ryan, mivel tudjuk, hogy elmaradt a nászutatok, ezért egy Európai körutat adunk.
- Köszi srácok – csillant fel Kevin szeme – Megyek és elújságolom Jennynek – és már el is indult a lift felé kezében a telefonjával.
- Espo – fordult Kate társa felé – neked pedig sikerült szereznünk két jegyet a Londoni Olimpiára, amivel bármelyik eseményére ellátogathatsz.
- Király – Lelkesült fel Javi is – És ti? Nem jöttök?
- Nem, nem… – vágta rá Castle, Javi kérdő nézett rá – Egy ideig eleget láttam Európából…
- És mi lesz a Colosseummal? – kérdezte vigyorogva Kate.
- Ha eddig kibírtuk nélküle, akkor még néhány év nem okoz problémát…
- Beckett nyomozó és Mr. Castle az irodámba – szólt ki az irodájából Gates – Most!
- Ajaj… – csúszott ki Castle száján.
- Kezdődik… – horgasztotta le a fejét Beckett, és elindult főnöke irodája felé. Rick kicsit lemaradva, de követte szerelmét…
- Vége -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése